Csönge Attila: A Magyar Kommunista Párt iratai Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1945-1948 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 9. (Szolnok, 2007)

Debrecenhez, majd a kecskeméti Duna-Tisza-közi területi titkársághoz tartozott 1-2 hónapig, amíg a megyei szervezet meg nem kezdte működését.

14 A háború sújtotta országban azonban meglehetősen nehéz volt a kapcsolattartás az egyes szervek között, részben a közlekedés korlátozottsága, részben a telefon- és távíró vonalak megrongálódása miatt. Ezért a pártszervezetek fejlődésének helyes irányba terelése érdekében kezdettől fogva szükségessé vált központi szervezők kiküldése, akik meglehetősen széles körű felhatalmazást kaptak a párt vezetőségétől. Fontos szerepet játszottak az egyes alapszervezetek kiépítésében, a pártélet megindításában, egységesítésében, vagy éppen a nemzeti bizottságok paritásos alapon történő újjászervezésében ott, ahol ez szükséges volt.

15 Az országos pártvezetés nem elégedett meg az egyes pártszervezetek életre hívásával. 1945 tavaszán, majd a nyár folyamán is mindjobban törekedett arra, hogy társadalmi bázisát kiszélesítse. Ennek eredményeként egyre nagyobb nyomás nehezedett a helyi párttitkárokra. Kezdetben még ugyan többen „figyelemmel őrködtek", hogy egykori szélsőjobboldaliak ne léphessenek be a pártba,

1 később azonban a pártközpont utasítására mindent a tömegpárttá válás céljának kellett alárendelni. Sok helyen megfigyelhető, hogy az MKP befogadta a nyilaspártba „betévedt" proletárokat és a „kisnyilasokkal" szemben nem, csak szellemi vezéreik ellen hirdetett harcot.

17 Ám a határidőhöz kötött, célszámokkal meghatározott, erőszakolt taglétszámnövelésnek még így sem volt könnyű eleget tenni, ezért aztán rohamosan elterjedt az a gyakorlat, hogy a helyi titkárok jelentéseikben a ténylegesnél nagyobb taglétszámot tüntettek fel. Hozzájárult ehhez a nyilvántartások olykor pontatlan, hanyag kezelése is, melynek végeredménye az lett, hogy sok helyen maguk a helyi szervezetek vezetői sem tudták pontosan, mennyi párttaggal is rendelkeznek valójában.

18 Mindezek figyelembevétele mellett is kijelenthető, hogy az MKP taglétszáma - különösen 1945 júliusában - rohamos növekedésnek indult. A párt vidéki társadalmi bázisának szélesítésében döntő szerepet szántak a földkérdés rendezésének is. A földosztást az Ideiglenes Nemzeti Kormány Egyes helyi szervezetek azonban - lehetőségeik függvényében - olykor ettől eltérő kapcsolatokat építettek ki. Az MKP kunszentmártoni szervezete először Szentessel vette fel a kapcsolatot, míg a mezőtúriak Orosházával léptek érintkezésbe, s csak később kapcsolódtak Szolnokhoz. In: A felemelkedés útján, 40-42. p. Szolnokon Gerő Ernő, Vas Zoltán és Révai József voltak azok, akik koalíciós összetételben szervezték újjá a helyi nemzeti bizottságot. In: Harcainkra emlékezünk, 132. p. Jellemző példája a már idézett jászapáti községi titkár esete. (Lásd: Függelék - 3.) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Magyar Kommunista Párt iratai (Továbbiakban: SZML MKP ir.) X. 40/a. 1. sorozat 1. őrzési egység 32. tétel, Az MKP Jászberényi Járási Titkárságának jelentése az MKP Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Bizottság Titkárságának, 1945. július 1. A kimutatások pontatlanságának mértékére az 1947-es tagösszeíráskor derült fény, amiről a későbbiekben még szó lesz. 15