Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

nyilatkozatnak a valósághoz nem sok köze volt.

1 A Járműjavítóban a szolnoki munkásság legképzettebb, komoly szakszervezeti és szociáldemokrata hagyományokat őrző része dolgozott, akiknek többnyire már a szüleik és nagyszüleik is az 1856-ban alapított üzem alkalmazásában álltak. A munkások október 24-én lázasan vitatták a budapesti eseményeket. Délután, a munka befejezésekor pedig sokan a városközpontba mentek, ahol kisebb csoportokba verődve beszélgettek, majd egyesek az egyetemre indultak további információkért. A Szabadság téren áthaladó szovjet katonai gépkocsioszlopot kővel megdobálták, mire az oroszok figyelmeztető lövést adtak le és ezzel a tüntetőket szétoszlatták.

19 Másnap, október 25-én a Járműjavító nagykapuja felett lévő csillagot leverték a munkások és kora délután a kapunál gyülekeztek, hogy immár szervezetten, a városba induljanak tüntetni. Az üzemi párttitkár javaslatára azonban fél háromkor a gyárigazgató megszólaltatta a munka végét jelző dudát, mire a tömeg visszahúzódott. Az emberek felöltözködtek és többségük hazament. A fiatalok, mintegy 70-80 fő, nemzeti színű zászlóval mégis elindultak a városba. A menet útközben jókora tömeggé duzzadt. Az útjukba eső vörös csillagos táblákat, feliratokat és Nikosz Beloiannisz emléktábláját leverték, majd a szovjet hősi emlékműre festéket mázoltak. Az utcán csoportosulok egy része szovjetellenes jelszavakat kezdett kiabálni, amnesztiát követeltek a budapesti felkelőknek, és betörték a pártbizottság hirdetőtáblájának üvegét.

20 Csáki István harmadtitkár jelentése szerint a felvonulók létszáma elérte a 7 ezer főt és a tüntetők rövid gyűlést is tartottak, de a felszólalók az új vezetést támogatták és csak mérsékeltebb követelések hangzottak el.

21 A pártbizottsági jelentések szerint vidéken október 24-2 5-én csupán Kunhegyesen került sor tüntetésre, Tiszasason pedig felgyújtották a Rákóczi Tsz szalmakazlát.

22 A szolnoki események mégis aggodalommal töltötték el a helyi párt- és tanácsi vezetőket, mivel féltek a munkások radikalizálódásától. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL), 1956-os gyűjtemény. 290. f. 1. fcs. 17. ő. e. A pontonhíd építésre kivonuló műszaki osztag parancsnokát állítólag kővel el is találták, ám a szovjet katonák nem lőttek kődobáló fiatalokra, csupán a levegőbe. - SZML. XXXV. 61. f. l.fcs. 1956. 5. o.e. 20 SZML, XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 10. ő. e. PIL, 290. f. 1. fcs. 18. ő. e. - A harmadtitkár valószínűleg túlbecsülte, vagy szándékosan felnagyította a tüntetők számát. Az 1956. október 25-én felvonuló, sokezres tömegről egyetlen más levéltári forrás, vagy sajtótudósítás sem tesz említést. 22 Uo. 18