Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

élénken emlegetik Dr. Szatmári Sebestyén egyetemi magán tanár, kandidátus esetét, akit Karcagon a volt tanácselnök, Pesti elvtárs nyilvánosan lecsirkefogózott; és az orvost senki sem védte meg ezzel a támadással szemben. Értelmiségi dolgozóink ilyen esetekből a lebecsülés kétségtelen tényét állapították meg. Az értelmiség megbecsülésének, munkája elismerésének igen sokat árt a termelőmunka és az értelmiségi munka fogalmának az elkülönítése, nem egyszer szembeállítása. Számos értelmiségben az a vélemény alakult ki, hogy az értelmiségieket nem is tekintik dolgozóknak. így Jászberényben az egyik TÜZÉP-teleptől azzal a megjegyzéssel küldték el az egyik kukoricacsutkát igénylő pedagógust: „az csak dolgozóknak jár". Egy munkásbíró házaspár is lakást keresvén azzal a válasszal találkozott, hogy majd előbb a „dolgozók" kapnak lakást. Erre az elég gyakran tapasztalható helytelen megnyilvánulásra vélemények szerint - egyenesen a magyar Alkotmány ad lehetőséget, amely szerint nincs is értelmiségi, mert az Alkotmány 2. §.-a azt mondja, hogy „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama.". Javasolják az Alkotmánynak ezt a pontját az alábbiak szerint módosítani: „A Magyar Népköztársaság a dolgozók állama". Az értelmiségi munka helytelen értékelésére utalnak olyan tények, hogy míg egyrészt a termelőmunkakör számos erkölcsi, de emellett anyagi előnyt is biztosít az abban a munkakörben foglalkoztatottaknak, addig az értelmiség szerepét a termelőmunka biztosításánál, vagy a munkatermelékenység foglalkozásánál igen gyakran figyelembe sem vettük. Pl. a Tisza Cipőgyár többszörös élüzem. Kitüntetések, jutalmak jutnak jogosan az üzem vezetőinek, dolgozóinak, de pl. az üzem orvosának jó munkája sehol sem kapta meg azt az elismerést, amit joggal megérdemelt volna. Pedig nem lehet vitás, hogy az élüzemmé nyilvánítás egyik fontos kelléke a balesetmentes munka, a jó egészségügyi feltételek biztosítása, amiben kétségtelenül jelentős szerepe van az üzemi orvos lelkiismeretes munkájának. Jogászkörökben és agronómusoknál az a kérdés is felvetődik, hogy ők egyáltalában értelmiségihez tartozóknak tekintsék-e magukat. A kérdés ily módon történt felvetésének alapja az, hogy az értelmiséggel kapcsolatban eddig csak a műszaki értelmiségről, az orvosokról és a pedagógusokról, valamint a tudományos kutatómunkát végzőkről esett szó, de sem a párthatározatban, sem a sajtóban nem, vagy csak igen keveset beszéltek a jogászokról, az agronómusokról. A szolnoki festők a művészet, s így a művészi munkájuk lebecsülését látják abban, hogy a Szolnok megyei üzemek, vállalatok, hivatalok a megyei kiállításokon általában egyetlen képet sem vásárolnak. Véleményük, hogy a szolnoki festők képeit jobban ismerik Pesten, mint Szolnokon. 71