Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

lefolytatott eljárás után a jászberényi forradalmi események résztvevőit 1-5 évi börtönbüntetésre ítélték. Gyilkossági kísérletért, vagy emberölésért, aminek általában a szovjet katonák ellen folytatott, halálos áldozatokat követelő fegyveres harcot minősítették, senkit sem marasztaltak el.

141 Kevésbé ismert, hogy Jászberényben november 4-én délután, mintegy egy órával a szovjet katonákkal vívott tűzharc után újabb lövöldözésre került sor. A Rákóczi Akadémia tagjai, a kommunista rendszerhez hű honvédtisztek egy teher- és egy személygépkocsival haladtak át a városon, hogy Békéscsabán, Orosházán és Szarvason elfoglalják szolgálati helyüket. A rendőrség előtt valaki géppisztolysorozatot adott le a gépkocsira, amelynek következtében a hátul ülők megsebesültek. A tisztek később a karhatalom tagjai lettek.

142 November 4-én fegyveres ellenállásra Szolnok megyében Jászberényen kívül csupán Törökszentmiklóson került sor, ahol az átvonuló 80. ejtőernyős deszant ezredre rálőttek, mire a szovjet katonák negyedóráig tartó lövöldözésbe kezdtek. Egy vétlen asszony halálosan megsebesült, amikor egy utcán rekedt kisgyermeket akart biztonságba helyezni. A szovjet katonák közül oroszországi levéltári források szerint egy katona elesett és öten megsebesültek. A lövöldözést kezdeményezők személye nem ismert.

143 Adatok a Kádár-kormány szolnoki tartózkodásáról A Kádár-kormány megalakulásának körülményeit és az 1956. november 4-6 között lejátszódott szolnoki események egyes részleteit mindmáig homály fedi. Erre vonatkozó egykorú iratanyag magyarországi levéltárakból eddig nem került elő. A hozzáférhetővé vált és megjelentetett orosz levéltári források pedig csupán Kádár János, Münnich Ferenc és Bata István november 2-3-i moszkvai tartózkodásáról, illetve tárgyalásairól tartalmaznak adatokat. Ezért csak Apró Antal, Marosán György és néhány szolnoki funkcionárius visszaemlékezésére, továbbá a rendszerváltás után a helyi újságokban megjelent riportokra támaszkodhatunk. A visszaemlékezések az eredeti dokumentumokat csak részben pótolhatják, pontatlanságuk a nevek és időpontok vonatkozásában különösen szembetűnő. 1989 előtt a riportalanyok többsége szándékosan torzítva, a maga szerepét kiemelve és a Kádár-rendszer iránti hűségét bizonygatva mondta el emlékeit, miközben elhallgatta, hogy 1956. november 4ig esetleg ő is részese volt a forradalmi eseményeknek és csak félelemből vagy HL, XI. 22/a. B. 447/1957.; PML, XXV. 2/b. B. 1911/1957. JÁROMI, 1995. 135. p. SZML, XXIII. 4. 460/1962.; GYÖRKÉI Jenő - HORVÁTH Miklós (szerk.): Szovjet katonai intervenció, 1956. Bp., Argumentum Kiadó, 1996, 154. p. 53