Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

A papok közül sokan ellenezték a szovjet emlékművek lerombolását, ezt kegyeletsértésnek tekintették, mivel az emlékművek alatt többnyire szovjet katonák földi maradványai nyugodtak. Kifejezetten egyházi követelést, az egyházi vagyon visszaadását, a kötelező hitoktatás bevezetését stb. a forradalmi tanácsokba beválasztott lelkészek nem hangoztattak. Szolnok megyében a forradalom idején aktív szerepet vállalt egyházi személyek között több volt a református lelkész, mint a katolikus plébános. A reformátusok radikálisabbak is voltak, mint a katolikusok. A majdnem kizárólag katolikus Jászságban a papok nem kapcsolódtak be a forradalmi eseményekbe, ezzel szemben a Tisza menti és néhány tiszántúli községben aktív szerepet töltöttek be.

98 A református egyház papjai a helyi közéletben mindig aktívabb magatartást tanúsítottak, mint a szigorú katolikus hierarchiához igazodó plébánosok és káplánok, akiknek a mozgásterét egyházmegyéjük püspökei és a katolikus egyház előírásai szigorúan meghatározták." A református lelkészek kevésbé voltak alárendelve püspöküknek, és inkább a világi személyekből álló helyi presbitériumhoz kellett igazodniuk. A presbitérium tagságát pedig többnyire a település vagyonosabb lakosai, módosabb gazdák, kisiparosok és értelmiségiek alkották, akiket az ötvenes években az átlagosnál több megpróbáltatás ért. A forradalom hatása a megye termelőszövetkezeteire Jóllehet Szolnok megye tiszántúli része az 1950-es évek első felében a tsz-szervezés mintaterületének számított, a téeszek működésében a zavarok talán még az országosan tapasztalt problémáknál is erőteljesebben jelentkeztek. 1956 októberében a megyében 234 tsz-t és 129 tszcs-ét tartottak számon, 34 ezer családdal és 332 ezer kataszteri hold földterülettel.

100 Ezek közül 15 tsz-t az állandó lopások és a vezetők alkalmatlansága miatt már október 23-a előtt működésképtelennek nyilvánított a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. Egy 1957 tavaszán összeállított jelentés szerint 60 tsz-t a mezőgazdasághoz nem értő, más területről odahelyezett elnökök irányítottak, akik közül a forradalom kitörése után 3 5-öt eltávolítottak, de politikai elkötelezettségük miatt a többi ÁBTL, V-150376. 8. p. Kivételek a katolikus egyház lelkészei között is előfordultak. Pl. Pávai Sándor mesterszállási plébános részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében, Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébánost, aki már a koalíciós időszakban is aktív szerepet vállalt a helyi politikai életben, a községi forradalmi tanács tagjává választották. Az egyébként igen mérsékelt, mindig megegyezésre törekvő Kenyerest 1957-ben a karhatalmisták meggyilkolták. -ÁBTL. V-150376/1. 384. p.; ÁBTL. V-150307. 206. p. SZML, XXIII. 10. Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya, Termelőszövetkezeti Osztály, számnélküli iratok, 1956. 41