Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

elkövetnek, hogy megőrizzék a rendet és elkerüljék a vérontást. Pauló Lajos rendező, a színház párttitkára azonnal felvetette, hogy Szolnokon is hasonlóképpen kellene cselekedni, mert másképp nem lehet a rendet megőrizni a városban. Tudták, hogy a munkások másnap is az utcára vonulnak, ezért elhatározták, hogy megpróbálják átvenni a kezdeményezést, nehogy az indulat vezérelje a tömeget. A színészek közvetlenül az üzemekkel akarták felvenni a kapcsolatot. Pauló Lajos és Gerencsér Miklós ezzel szemben azt javasolták, hogy a pártbizottság megkerülésével semmiképpen se cselekedjenek. Pauló ekkor felhívta a diósgyőri Lenin Kohászati Műveket és az ottani munkástanács elnökét további információkért, aki elmondta, hogy pontokba szedett követeléseiket eljuttatták a kormányhoz, az üzemekben munkástanácsokat választottak, s ezek küldötteiből alakult meg a Borsod Megyei Munkástanács. A miskolci pártszervek és fegyveres testületek is a munkástanács mellé álltak.

25 Ezután Gerencsér felhívta a megyei pártbizottságot, majd Kablay Lajos helyőrségparancsnokot. Kálmán István első titkár utasítására két pártfunkcionárius ment át a színházba. Kablay a helyettesét, Miskolczi alezredest küldte oda. Gerencsér Miklós és a színészek tájékoztatták őket a miskolci eseményekről, emlékeztettek arra is, hogy a másnap reggelre tervezett szolnoki munkásfelvonulásnak beláthatatlan következményei lehetnek. A miskolciak követeléseit ők, a színészek feljegyezték és egyetértenek azokkal. Hajnalba nyúló vitát követően, a kora reggeli órákban Gerencsér Miklós és György László további megbeszélések céljából átmentek a megyei pártbizottságra. Magukkal vitték a borsodi követelések alapján összeállított pontokat, amelyeket ismertettek a megyei pártvezetéssel, akik közül mintegy tízen gyűltek össze Kálmán István szobájában. Megegyeztek abban, hogy Kálmán maga hívja népgyűlésre a gyárak dolgozóit és felolvassa a Gerencsérek által összeállított 16 pontot, amelyek némelyikének élességét a pártbizottság módosításai némileg tompították. A pontokban - az országosan elterjedt programokkal egyezően - követelték a kompromittált személyek eltávolítását a pártvezetésből és a kormányból, Farkas Mihály és társai perének nyilvános tárgyalását, a tervgazdaság felülbírálását, a külkereskedelmi szerződések nyilvánosságra hozatalát, az uránium és alumínium békés célokra, magyar érdekeknek megfelelő felhasználását, bérrendezést és a nyugdíjkorhatár leszállítását,

26 az erőszakos tsz-szervezés megszüntetését, a SZAKOLCZAI Attila: Borsod-Abaúj-Zemplén megye. In: A vidék forradalma 1956. I. kötet. Szerk.: Szakolczai Attila - Á. Varga László, 1956-os Intézet - Budapest Főváros Levéltára, Bp., 2003. 136-137. p.; SZML, XXXV. 1. f. 2. fcs. 1957. 31. ő. e.; PML, XXV. 2/b. B. 1912/1957. A nyugdíjkorhatárt férfiak esetében 55 évre, nőknél 50 évre kívánták leszállítani a 60, illetve 55 éves korhatárról. 20