Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

51. A Kunszentmártoni Járási Forradalmi Tanács határozata a járási rendőrkapitányság új vezetőjének megbízásáról 1956. október 31. Jegyzőkönyvi kivonat A Kunszentmárton Községi Tanács nagytermében 1956. október 31-én megtartott Járási Forradalmi Tanács alakuló gyűlésének jegyzőkönyvéből. A J. Forr. Tan. megalakulása után a legfontosabb ügyeket tárgyalta. Herczeg Mihály tanácselnök javasolja, hogy a járási rendőrkapitányság vezetésével Kiss Imre rendőr törzsőrmestert bízzák meg. Előadta, hogy forradalmunk válságos időszakában a rendőrőrs Kiss Imre és Szabó Ferenc vezetésével habozás nélkül állt a forradalom mellé. Ezt a járási kapitányság vezetői elmulasztották. Felvilágosítást kért, miért nem csatlakoztak azonnal a magyar nép élet-halál harcához. Molnár Ferenc kéri, hogy mielőtt szavaznánk, vizsgáljuk meg azokat a körülményeket, amelyek esetleg gátolták a kapitányság vezetőit, Rákász főhadnagyot és tisztjeit abban, hogy a forradalom legválságosabb idejében habozás nélkül álljon a magyar ifjúság, a magyar nép mellé és segítse kivívni az új magyar szabadságharc diadalát. Kérte továbbá, hogy a küldöttek fontolják meg, nem váltana-e ki ellentétet, hogy a kapitányság tiszti állományú tagjaihoz altiszti állományú parancsnokot oszt be, mert kerülnünk kell minden olyan körülményt, ami a rendőrség soraiban nézeteltéréshez vezethetne. Elsőnek Rákász főhadnagy ismertette azokat a gátló körülményeket, amelyek f. hó 26-án 17 órakor még fennálltak. Az, hogy az ÁVH közegekkel egy helyiségben voltak, s egyáltalán nem valószínűtlen, hogy ha ők is csatlakoznak a felvonuláshoz az ÁVH-sok nem-e fegyverükhöz nyúltak volna. így is hivatkozni kellett nekik parancsnokságára, s arra a körülményre, hogy fegyverhasználatra csak ő adhat parancsot. Szabó Ferenc a kunszentmártoni rendőrőrs parancsnoka felelősségre vonta Rákász főhadnagyot azért, mert az őt többször magához rendelte és kifogásolta az ő tetteit és magatartását. Rákász főhadnagy erre azt válaszolta, hogy ő nem azért vitatkozott és beszélgetett az őrsparancsokkal, mert ellensége lett volna, hanem azért, mert látta, hogy Szabó Ferenc egy gerinces ember, aki nem ért egyet a fennálló rendszerrel és ő magával azonos érzelmű embert ismert fel benne és így jól esett neki az, hogy Szabó Ferenc kimondta azt - és a szemébe mondta - amit ő belsőleg is érzett. Majd hivatkozott arra, hogy neki módjában 187