Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

tapasztalatokkal, sőt elegendő igavonó állattal sem, ami eleve lehetetlenné tette a sikeres gazdálkodást. Az első erőszakolt szövetkezetesítési kampány 1950 nyarán bontakozott ki, egyidejűleg a tsz-fbldek tagosítása is megkezdődött. Szolnok megye a tagosított területek nagyságát és a begyűjtési verseny eredményeit tekintve országosan az első helyre került, ezért a tsz-szervezés mintaterületének tekintették. Az MDP II. kongresszusának kezdetére, 1951 február 15-re Túrkeve 80 %-ban szövetkezeti város lett, nem sokkal később Mezőtúr, Kisújszállás és Karcag is elnyerte ezt a címet. A négy városban 60 csoport működött a szántóterület 71 %-án és mindössze 641 egyéni gazda maradt. A kollektivizálás sikeréhez nagyban hozzájárult a nagykunsági rizsfoldeken már 1945 előtt kialakult közös művelés. A négy város téeszeinek óriási állami támogatást juttattak. A szövetkezetek központi állami támogatásból építettek istállókat és magtárakat, működésükhöz hatalmas hiteleket kaptak.

4 Ám a minta-tsz-ek rosszul gazdálkodtak, a hiteleket nem tudták visszafizetni, és 1956-ra tetemes adósságot halmoztak fel. Az önállóan gazdálkodók helyzetét ellehetetlenítette a magas beadási kötelezettség és a kötött gazdálkodás bevezetése a szabadpiac megszüntetésével. Mind többen kényszerültek földjeiket elhagyva a nehéziparban (Sztálinváros), a bányavidékeken, vagy az állami gazdaságokban munkát vállalni. Az 1953-as kormányprogram enyhítette ugyan a parasztságra nehezedő terheket, a Jászságban azonban ekkor vett új lendületet az erőszakos szövetkezetesítés, ahol addig az országos átlagnál kevesebb téesz alakult.

5 1955 január l-e és október 20-a között Szolnok megyében 24 új tsz kapott működési engedélyt, s közülük 17 a két jászsági járás és Jászberény város területén szerveződött.

6 1956-ban a megye földterületének 28,4 %-a tsz-ek, 15,7 %-a állami gazdaságok tulajdonában volt, míg 42,4 %-át egyéni gazdák művelték.

7 1950 előtt ipari nagyüzemek csupán Szolnokon (MÁV Járműjavító, Cukorgyár, Papírgyár) és Martfűn (Cikta Cipőgyár) működtek. Jelentősebb számú munkaerőt foglalkoztatott Törökszentmiklóson a gőzmalom, a baromfifeldolgozó vállalat és a mezőgazdasági gépgyár. A többi településen lévő malmok, téglagyárak és egyéb kisebb vállalatok munkásainak létszáma nem érte el a száz főt. Az első ötéves terv során a nehézipar fejlesztésének jegyében NÓVÁK László (szerk.): Jász-Nagykun-Szolnok megye kézikönyve. H. n., CEBA Kiadó, 1998. 51-52. p. Uo. 52. p. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (SZML) XXIII. 10. Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának TSZ-Szervezési Osztálya N. 626-3/79/1955. Szolnok megye fontosabb statisztikai adatai, 1956. Szolnok KSH Szolnok Megyei Igazgatósága, 1957, 85. p. 12