Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

államvasútnak a csatlakozási állomásra vonatkozó követelményeit pénzügyi helyzetünk miatt kivihetetlennek, másrészt pedig a helyi körülményekhez mérve tul magasnak tartjuk, megjegyezvén, hogy az állomásnak kivántak szerinti berendezése semmiképen sem állana arányban a vonalunkon létesíteni engedélyezett egyéb állomási épületekkel.[...] Ezek alapján a bizottság vezetője a Miniszter úr Ő Nagyméltóságától nyert felhatalmazása alapján a bejárt vasútra a 136-140 szelvények közti, valamint a 318 szelvénytől a pálya végéig terjedő részek kivételével az építési engedélyt élő szóval megadta. Gyöngyösy János s.k. Landau Gusztáv s.k. Balogh Gyula s.k. SZML Közigazgatási Bizottság ir. 2128/1886. Részlet a tizenhétoldalas, kézzel írt jegyzőkönyvi másolatból. A helyiérdekű vasút megépítését megelőzte a vonalszakasz közigazgatási bejárása. Ezen megjelentek a vármegye, az érdekelt önkormányzatok a közlekedési miniszter és a MA V képviselői. Ezen - csakúgy, mint a műtanrendőri bejáráson -jegyzőkönyvet vettek fel. A Szajol-Kunszentmárton vonal a szolnokaradi MAV vasútvonalból ágazott le Szajol és Pusztapó állomások között. Itt létesítettek egy állomást Puszta Tenyő elnevezéssel. Tiszaföldvár és Kunszentmárton állomásokon felvételi épületet, Kengyelen, Martfűn és Homokon kitérő állomást építettek. A vonalon 1885. május 17-én indult meg a forgalom. 141