Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

Hungarorum" c. munkájában. Az abádi rév körüli területet Taksony fejedelem Thonuzoba besenyő vezérnek adta, akit feleségével az abádi révbe temettek el. Egyesek szerint a pogány Thonuzoba önként temetkezett el, míg a másik szerint István király élve temettette el. 1241-től a révjövedelmet Dénes nádor fiai szedték, de a lesencetomaji Chaak fiai 1251-ben megszerezték annak jogos 1/3át. A Tomaj nem és családjai (Elosoncziak, Abádiak, Szentimreiek) birtoka később is. 1356-ban - oklevelek hiányában - megszüntették, de a század végén már újra működött. Losonczi István 1552-es halála után még lányaié, de a török alatt birtokjoguk elenyészett. A XVIII. század közepén a Papp, a roffi Borbély, a báró Orczy és a gróf Forgách családok osztoztak a községen, és a község felosztásának arányában részesültek a rév jövedelméből. A XIX. század második felében a rév már csak a helyi forgalmat, és a jobb parti Tiszanána és Abádszalók összeköttetését szolgálta. Ekkor már létezett egy másik kompjárata is.

179 Pusztataskony: A már a középkorban is működő rév, 1891-ben fele-fele arányban gróf Szapáry Gyula és a szatmári püspökség tulajdonát képezte. A taskonyi birtokos Szapáryak országos politikai szerepet játszottak, főképp Gyula (1890-92 között miniszterelnök) révén. Tőle 1908-ban fia, György örökölte a révjogot. A komp a kisköre-fegyverneki vicinális út összeköttetését biztosította. Jelentőségét a kiskörei Tisza-híd felépülése után is megtartotta, mivel a híd 1956-os átalakítása után közös közúti-vasúti jellegű lett. Tiszabura: A tiszai 71. sz. átvágás miatt, a községhatár jelentős része került a folyón túlra, a XIX. század második felében. Ezek megközelítésére létesítették a révet. Tiszaroff-Lejtői rév: Tiszarofftól É-ra fekvő révátkelőhely, ahonnan a Tisza jobb partján Gyöngyös-Eger felé kereskedelmi út halad tovább. A rév első említése a XIV. századból származik. 1349-ben a nádor által tartott közgyűlésen Heves megye tisztségviselői bizonyították, hogy Kompolti Péter Roff birtokán a Tiszán „régtől fogva révjoga volt." 1399-ben Zsigmond király megengedte Nánai Istvánnak, hogy Roff birtokán a tiszai révet áthelyezze a Süly faluval szembeni részre. A XIX. század közepén a Kál-Kápolna-Kisújszállás vasútvonalat az első tervek szerint, a Lejtői révnél építendő hídon akarták átvezetni a Tiszán. 1898ban a rév báró Schilling Frigyesné és gróf Bethlen Balázsné (mindketten a Magyary-Kossa család tagjai) tulajdona. A rév a fegyvernek-tiszaburai törvényhatósági utat kapcsolta össze, a Tiszaroff-Akolháton vezető közdűlő úttal, melyről az Akolhát pusztai birtokokhoz, és a Heves megyei Pély KOVÁCS Béla: Középkori városok és vásáros helyek Heves megyében. In: Archívum 1. sz. Eger, 1973. 15.; - SZML Alispáni ir. Komp ir. CS. 529. 77