Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

én indult meg. A személyhajók a szolnoki indulás után Tiszapüspöki, Törökszentmiklós-Oballa, Nagykörű, Tiszabő, Kőtelek, Tiszaroff, Tiszasüly, Tiszabura állomásokon kötöttek ki. Tiszaburáról nagyon korán, hajnali 4 órakor indultak, így már 8 óra előtt a megyeszékhely kikötőjébe értek. 209 Az út során érintett Tisza-menti települések népe így be tudott jönni Szolnokra, eladhatta terményeit a piacon, és elintézhette bevásárlásait. A vasúti Tisza-híd átadását követően megoldódott az átszállás kérdése is. Alacsony vízállás idején (ilyen volt 1949 szeptembere) a személyhajók kikötőjét a Vártemplom előtti lejáróhoz helyezték át. 210 A folyami járat másik végállomásán, Tiszaburán új kikötőt építettek 1949-ben. A kivitelezést Csapka János végezte 1.200 forintért. A kikötő és berendezései ünnepélyes felavatására május 8-án került sor. Az utasok szállítását a „Délibáb" motorossal és az „Ercsi" gőzhajóval bonyolították le. 211 A Tiszán kezdetben a teherszállítást a „Magyar-Szovjet Hajózási Rt.", a személyszállítást az MFTR végezte. Az utóbbi céget 1950. január l-jén felszámolták. 1950-től a járatok üzemeltetését a Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat végezte. A rendkívül alacsony vízállás miatt előfordult, hogy a hajók csak Nagykörűig mentek. így történt 1950. szeptember 24-től, amikor olyan alacsony volt a Tisza, hogy Nagykörűig is csak üggyel-bajjal jutottak el. A járatok december 27-ig közlekedtek, ekkor a téli időjárásra való tekintettel leállították őket. Újraindításukra a következő év február 24-től került sor. Az MDP kongresszusa miatt stílusosan a „Rákosi Mátyás" gőzös kezdte az idényt. 212 1955-ben a forgalom lebonyolítására a Dunáról a Tiszára vezényelték a „Körös" és az „Ercsi" nevű hajókat. 1957-ben több előkészítő tárgyalás eredményeként sikerült megindítani a Szolnok-Csongrád járatot. A tervek szerint, a naponta közlekedő hajót nyáron vízibusszal helyettesítették, a forgalomhoz a kikötői létesítményeket azonban nem tudták biztosítani. A vízi közlekedésbe a Tisza bal partján Tiszakürtöt, Tiszainokát, Nagyrévet, a jobb oldalon Vezsenyt, Tiszajenőt, Tiszavárkonyt, Ó-Kécskét kívánták bevonni, amelyek a legközelebbi vasútállomásoktól 8-10 km-re feküdtek, a hajóállomástól viszont minimális, 1 km volt mindegyik távolsága. Az elképzelés a második világháború előtt működött ún. „kofajárat" felélesztése lett volna. Tiszavidék, 1947. 42. sz. SZML Szolnok ir. 19797/1949. sz. SZML Tiszabura község ir. 764/1949. sz. SZML Szolnok VT. VB. ir. Számrendszeres ir. 7730/1950. sz. 90

Next

/
Thumbnails
Contents