Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

kerültek az új átvágásokkal a folyó túlpartjára. A problémákat csak révekkel tudták megoldani. Ezek az átkelőhelyek a távolsági forgalomban nem játszottak szerepet, csak a birtokrészek közti kapcsolatot oldották meg. A révek még egy csoportja említhető meg, az ideiglenesen létesített révjáratok. Amikor az állandó átkelőhely valamely természeti katasztrófa vagy háborús esemény nyomán megsemmisült, révvel oldották meg az átkelést. így történt ez Szolnoknál, amikor 1909-ben a jégár által elsodort tiszai fahíd helyett kompokat alkalmaztak. Révet állítottak Kunszentmártonnál is, amikor 1919-ben a fahidat a román csapatok felgyújtották. Öcsödnél 1944-ben a híd vasszerkezetének felrobbantása után, a forgalmat komp bonyolította le, míg Tiszaugnál a hídépítés megkezdésekor, a hídtengely alatt kompjárattal oldották meg az építkezési anyagok, szerszámok, gépek, és a munkások szállítását. A kompok kezelői a révészek voltak. Az ő feladatuk volt a komp biztonságos átvezetése a túlsó partra, a rajta lévő emberekkel, járművekkel, jószágokkal együtt. Ezt a feladatot általában két fő végezte. Ugyancsak ők szedték be az átkelési díjakat is, 1860 előtt rajnai forintban (rhénes forint), 1861től 1892-ig osztrák értékű forintban, 1893-tól 1925-ig Koronában, 1926-1946-ig pengőben, végül 1946-tól forintban. 1948-tól a réveket fokozatosan állami tulajdonba vették. 1950-1954-ig a kompokat az újonnan szervezett tanácsok vették át, majd 1955-től az útfenntartó vállalatok, míg 1957-től ismét a tanácsok kezelésébe kerültek. A következőkben a megye fontosabb révátkelőhelyeit mutatjuk be.

178 Révek a megyében A X-XI. században kialakuló Magyar Királyság a Dunától nyugatra, részint még használható római utakat örökölt, melyeken át a legfontosabb útvonalak a Balkán és Bizánc felé irányultak. Ugyanakkor a keleti részeken néhány gyengébb minőségű, távolsági kereskedelmi út nyomán alakult ki a közlekedési hálózat. A honfoglalást követően, a megyét érintő legfontosabb útvonal, a Tisza jobb partján haladt Titeltől Tokajig, onnan pedig tovább, a Bodrog jobb partja mellett. Az átkelést révek sora biztosította, Tokaj környékén a ládi és tiszaluci, lentebb a dorogmai, Csongrádnál pedig a bödi rév. A tiszai út nagyjából egyezett a honfoglalók, Anonymus által leírt honszerző hadjáratával, ezek közül is Árpád vezér útirányával. Utóbb az észak-déli tiszai utat további kelet-nyugat irányúak metszették, tovább növelve megyénkben a tiszai átkelőhelyek számát. Közülük az alábbiakat emelhetjük ki: Abádszalók Átkelőhelyét (Bérei rév): Anonymus említi először „Gesta GALL I. 1970. 17-20.; - Mozgó 1-5. 76