Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)
gazdasági életben. A harcok befejezését követő néhány évben jószerint még termelésről sem lehetett beszélni, hiszen a romok eltakarítása, a gépek, épületek helyreállítása folyt. Azután lassanként bekövetkezett a tulajdonviszonyok átalakulása, az ipari üzemek államosítása, a tervgazdálkodás bevezetése, a gazdasági szerkezet átalakítása. A megyeszékhelyen 1948-ban államosították a Papírgyárat és a Cukorgyárat, majd egy év múlva a tíznél több munkást foglalkoztató üzemek kerültek állami tulajdonba. Új beruházásokra is sor került. 1951-ben kezdték építeni a Tiszamenti Vegyiművek első részlegét Kénsavgyár néven. Az építkezésen főleg vidéki munkások dolgoztak, akiknek eljutását a munkahelyre biztosítani kellett. A közigazgatásban és igazságszolgáltatásban dolgozók közül több ezer ember kényszerült naponta ingázni. Az egészségügyi intézményekhez eljutok számát nemcsak az ott dolgozók, hanem a betegek és látogatók is növelték. Mindezek elengedhetetlenné tették az autóbuszközlekedés újraindítását. Ennek jegyében tette meg Szolnok város polgármestere 1947. július 15-i javaslatát, egy városi fenntartású autóbuszüzem létrehozására. Július 28-án a képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén határozott a városi autóbuszüzem létesítéséről. így a közlekedési miniszter 4620/1948. sz. alatt engedélyt adott a Szolnoki Városi Autóbuszüzemnek a buszjáratok megindítására. A vállalat pontos neve „Szolnok m. város üzemei Autóbuszüzem" lett. Az első járat 1948. február 4-én indult egy 29 személyes SKODA busszal, a Vasútállomás - Szabadság tér útvonalon. A megállóhelyeknél „Autóbusz" feliratú zománcozott táblákat és menetrendeket helyeztek el. 129 Még e hónapban a város egy 50 személyes Citroen buszt vásárolt a Magyar Országos Gépkocsi Üzemi Rt-től. Az autóbuszok a Vasútállomás-Szabadság tér között állandó járatként közlekedtek, napi 25 fordulóval. A Szabadság tér-Tüdőkórház, illetve a Szabadság tér-Közkórház között alkalmi járat indult, a kórházak látogatási idejéhez igazodva. Ilyen alkalmi járat közlekedett a Szabadság tér-MÁV Sporttelep és a Szabadság tér-Kőrösi úti temető között. A megnövekedett igényeket két busz nem volt képes kielégíteni, ezért az üzemeltető elhatározta, hogy négyre emelik az autóbuszok számát. így került sor 1948 októberében még 2 db (egyenként 35 személyes) RÁBA SUPER busz beszerzésére. 1948. augusztus 1-től az autóbuszüzem kezelése a „Szolnok városi üzemekhez" került. 130 A II. világháború befejezése után a közlekedési miniszter, az államvasutak gazdaságos működése érdekében - a MÁV Igazgatóság keretében A megállóhelyek: Szabadság tér, Kossuth tér, Szapáry u., Mária u., Eötvös tér, Bábaképző, Vasútállomás. SZML Szolnok ir. 1473/1949. 58
