Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

Törökszentmiklós után Bánhalmán javasolta létesíteni.

89 Úgy tűnik, a Helytartótanács megfogadta Ballá tanácsát, mert 1787-ben a postajáratok közlekedési útját a Szolnok-Törökszentmiklós-Bánhalma-Karcag útirányban jelölték ki. Bánhalma után az út elkanyarodott jobbra (még Kunhegyes előtt), és Törökbor pusztán keresztül érte el Karcagot. Postaállomásokat létesítettek Szolnokon, Törökszentmiklóson, Bánhalmán és Karcagon. 1786-87-ben még egy fontos esemény segítette elő a postajáratok megindítását. A környék lakóinak összefogásával, gáttal zárták el a Mirhó-fokot, megakadályozva, hogy a rendszeresen kiömlő víz hátráltassa a közlekedést. Az útvonalon hetente kétszer, a Buda és Debrecen irányába közlekedő járatok utasai, éjszaka a Bánhalmán épült fogadóban pihentek, reggel friss, váltott lovakkal indultak tovább. A postamester személyesen felelt a lovak váltásáért, az utasok elszállásolásáért, a levelek, csomagok biztonságáért. A Jászságot átszelő postajáratok útvonalán is végeztek kisebb módosításokat. Az irány végül a Gyöngyös-Árokszállás-JászberényTápiószele-Abony vonalat érintette. Jászberény és Árokszállás a járatok fontos állomása és pihenőhelye lett. 1787 augusztusában Berény város tanácsa már az állomásnak és a postamesternek megfelelő házat jelölt ki. 1787 novemberében Karcag városa adott házat Kardos István postamesternek. A postaállomások, a postamester lakóhelyiségén kívül egy vagy több hivatali helyiséget is tartalmaztak. Az épületekhez tartoztak a postalovak, kocsik elhelyezésére szolgáló istállók, kocsiszínek. Sok posta fogadóval kapcsolódott össze, ilyen lehetett a jászárokszállási fogadó is. A fogadó és a hozzá kapcsolódó postaállomás és kocsiszín épületéről 1779-ben készített tervrajzot Bedekovich Lőrinc. A postákat kiváltságokkal ruházták fel. A postaházak és tartozékaik királyi védelem alatt álltak, s ennek jeléül az uralkodó címerével látták el. Az újonnan felállított postaállomások, postaföldeket kaptak a kincstártól, általában 8 holdat, vagy ennél többet. A lovakat közmunkára tilos volt kirendelni. Az utakat, ha azokat vízáradás, vagy az időjárás megrongálta, a legközelebbi helység bírája, vagy a vármegye tisztjei kötelesek voltak a postamester kívánságára kijavítani. A levelek szállítását lóháton, vagy könnyű kocsin a postalegény végezte, aki a küldeményeket bőrtáskában vitte. A postalegényt hajtókönyvvel és óralevéllel látták el. Minden állomáson egy lovat tartalékoltak. Az óralevélen tüntették fel az indulás, és a megérkezés óráját, valamint a szállított küldeményeket. Az utasokat a postaszekér szállította, s meghatározott időpontban, a postán kellett megjelennie. Az utasok beíratási díjat fizettek, útlevelet kellett felmutatniuk, a helyüket pedig a jegyváltás sorrendjében foglalták el. A járatokat tilos volt feltartóztatni. A kocsit a postalegény hajtotta, SZML Jászkun Kerület ir. 1786. D Capsa XIX. Fasc. 3. No. 72. 49