Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

Jászárokszállás állomásokat érintette. A műtanrendőri bejárásra 1909. július 30án került sor. Lakitelek-Kunszentmárton között a XX. században már csak egy normál nyomtávú vasutat létesítettek. Ez az 1950-es években valósult meg, s a Tiszazug régi vágyának számított. A Kunszentmártont, Szelevényt, Csépát, Tiszasast és Tiszaugot érintő vonal 25 km hosszú volt. Átadására 1952. május 18-án került sor Bebrits Lajos miniszter jelenlétében. Építésekor a tiszaugi hidat átalakították közös közúti-vasúti híddá. Szolnok pályaudvara Szolnok városában az Indóház úton ma is álló egyemeletes épület, Magyarország legrégebbi állomása, ahol a XIX. században neves történelmi személyek is megfordultak. Az indóház a közeli faraktárral és az ún. „vízházzal" eredeti, még az 1800-as évek közepén létesített vasúti épületegyüttest alkot, és szinte egyedülálló hazánkban. Ennek meghatározó, központi része az emeletes, klasszicista stílusban épült indóház. Tervezője Wilhelm Paul Sprenger, míg a kivitelezője Zitterbarth Mátyás pesti építész volt. Az épület hossza 33, szélessége 17 m, a hosszoldalon 11, a rövidebb oldalon 5 ablaknyílással. A tetőszerkezet kontyolt nyeregtető, középen toronyszerűén kiemelkedő, hegyes sisakú, négyzet alaprajzú torony állt. Az Illustrierte Zeitung nevű újság 1851. március 1-i számában egy metszet jelent meg az épületről, amely a mai napig az egyetlen ismert korabeli ábrázolás az indóházról. A metszet szerint az épület város felőli homlokzatán, a középső három tengelyben nyílt a bejárat. A déli pályatest felőli oldalon is három ajtónyílás volt, míg az épület rövidebb oldalain l-l ajtót építettek. A felvételi épülettel párhuzamosan helyezték el a vágányok fölé épített, díszes vonatfogadó facsarnokot, ahol a megnyitó is zajlott. A facsarnok egy időben készült az indóházzal, de nem tudjuk pontosan lebontása dátumát. Valószínű, hogy 1857 után került sor rá. A facsarnok hatalmas nyeregtetőjét sűrűn elhelyezett faoszlopok tartották, alatta 3 pár vágány vezetett. A műemlékegyüttes legjobb állapotú épülete az indóháztól délre fekvő díszes, klasszicista stílusú faraktár. A vasút megnyitását követő évben készült el. A felvételi épülettől délnyugatra álló, kicsiny, emeletes épület az ún.'Vízház". Feladata volt a mozdonyok vízzel való ellátása, illetve a víz tárolása. Az épület téglalap elrendezésű, emeletes középrésszel, kétoldalt földszintes szárnyakkal. A miniatűr víztorony 3 részből állt, a földszint alatti kútból, a földszinti szivattyúból és az emeleti víztartályból. Északról régen egy mozdonyszín csatlakozott hozzá, de ennek ma már nyoma sincs.

50 VADAS Ferenc: Szolnok, indóház. Tudományos dokumentáció. Bp. 1992. 15. p. 29