Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

sóút Hatvan-Berény-Szolnok, a 3. a katonai út Szolnok-Árokszállás-HatvanKál-Miskolc, a 4. a másik katonai út Pest-Fényszaru-Árokszállás, az 5. az országút Pest-Berény-Heves-Tokaj között, míg a 6. országút SzolnokAlsószentgyörgy-Apáti-Miskolc irányban.

4 A Nagykunság kapcsán Ujfalussy Sándor három főútról emlékezett meg. Az 1. a postaút Pest-Szolnok-Karcag, a 2. a katonai út Pest-Szolnok-Kisújszállás között vezetett. A 3. a kereskedő út, mely két részből állt, a Pest-Szolnok-Kunmadaras-Debrecen, és a PestCibakháza-Kunszentmárton-Szentes-Arad vonalakból.

5 1790-től a „rendszeres bizottsági munkálatok" már foglalkoztak a közlekedés, így az úthálózat fejlesztésével is, az 1825-27. évi országgyűlés pedig kijelölte az ország 12 vonalból álló főúthálózatát. A javaslatot az 1832-36-os országgyűlés kiegészítette (a főutak száma 13-ra nőtt), és a XXV. te. ezeket a kiépítendő vasutak közé sorolta. Megyénket a Pest-Debrecen és a Pest-Arad vonal érintette. Ez alapján épült aztán ki az országban másodikként, 1847-ben megnyílt Pest-Szolnok gőzüzemű vasútvonal. Az 1843-44-es országgyűlésen újra felvetődött az országos utak létesítésének ügye. Ezek közül megyénket érintette volna a Budáról-Debrecenen-Munkácson keresztül Lembergbe vezető gyorskocsi út terve, valamint a Pest-SzegedTemesvár-Nagyszeben útvonal. Mindkettő a régi sóutat követte. A Jászkun Kerület utóbb azt kérte, hogy a gyorskocsiút Pest-Szolnok-TörökszentmiklósKunhegyes-Kunmadaras-Balmazújváros felé haladjon, vagy esetleg a PestSzolnok-Törökszentmiklós-Kisúj szállás-Karcag-Nádudvar vonalon érjen Debrecenbe.

6 Az úthálózat fejlesztése Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kialakulása után A polgári kori vármegye szervezésekor területünkön két kiépített kőút létezett. Az egyik az 1850-es években épült Szolnok belterületén, a régi vasútállomás (indóház) és a Tisza-híd között. A másik távolsági közlekedést szolgált, és a Jászberény - Jászárokszállás vonalon az ún. „Neszólj"csárdáig haladt.

7 Utóbb aztán több kőút is létesült. Az országban az 1880-as évektől nyilvánvalóvá vált az egységes útügyi törvény szükségessége. Mivel a kormány nem tudta végrehajtani az egységes CSEH Géza: A Jászság úthálózata a reformkorban. In: Múzeumi Levelek, 55-56. sz. Szolnok, 1987. SZML Jászkun Kerület ir. 1830. Fasc. 4. No. 1590. SZML Jászkun Kerület ir. 1843. Fasc. 4. No. 2324., 2459. Rendszeres jelentés Jász-Nagykun-Szolnok megye állapotáról. 1879. Szerk.: Sipos Orbán. Szolnok, 1880. 11