Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE KÖZLEKEDÉSTÖRTÉNETE ÚTHÁLÓZAT Ókor Feltehetően már az őskori cserekereskedelem kapcsán, több tízezer évvel ezelőtt kialakultak - időszakonként változó - kereskedelmi útvonalak, amelyek jelentős távolságokat kötöttek össze. A római korban említett, a megyénket érintő „via commercialis" bizonnyal évszázadokkal, ha nem évezredekkel korábban is létezett. Ennek itteni szakasza Tiszavarsánytól haladt Martfűn, majd Tiszaföldvártól keletre Kunszentmárton felé, az árvízmentes, középkötött talajon. Ezen esős évszakban nem képződött olyan ragadós, süppedős sár, mint a Szolnok alatt haladó utakon. Ezt ma megközelítőleg követi a TiszatenyőSzentes vasútvonal. A Tiszazug déli részén volt a „via commercialis" átkelőhelye a Körösön. Innen a legfontosabb szakasz Lippán át vezetett Daciába. Középkor Az Árpád-korban több országos jelentőségű út haladt a megye területén. A Pest-Szolnok-Debrecen közti „sóút" Szolnoknál haladt át a Tiszán. Ebbe torkollott Fegyverneknél, a tiszaroffi átkelőhelytől jövő mellékvonal. A HevesDebrecen országút tiszai átkelőhelye az abádi rév volt, s innen délnek, Bánhalmánál csatlakozott a „sóútba". Abádtól fentebb, a Poroszló-füredi révnél a Eger-Debrecen országút haladt át. Szolnoktól délre, a Tisza folyását követte az országos jelentőségű Szolnok-Alpár-Csongrád-(Puszta)szer-Szeged út. Ezt a folyó bal partjával a révek rendszere kötötte össze. Közülük a legjelentősebb a Tiszavarsány - Tiszavárkony közti volt.

1 A „sóút" jelentőségét az adta, hogy ez az ásvány alapvető szükségleti cikk volt, ami pénzhelyettesítő szerepet is betöltött. Az állam a feudalizmus korai szakaszában megszerezte a sóbányákat, és bevételei között fontos volt a só egyedárusításából befolyó királyi jövedelem. A sóregálét a XV. században GYŐRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. A-CS. Bp. 1963.56.p. 9