Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

A végrendeletek A görögök által készített végrendeletek sok hasonlóságot mutatnak a korabeli hazai végrendeletekkel, ugyanakkor tükröződik belőlük készítőjük sajátos helyzete is. A források segítségével bizonyos mértékig nyomon követhetővé válik egy idegen hazában letelepedett kicsiny népcsoport útja a vándorkereskedéstől az új hazába történő letelepedésen át a teljes elmagyarosodásig. Egy-egy végrendelet szövegéből ugyanis legtöbbször jól kiolvasható, hogy készítője éppen hol tart ezen az úton. Másról és másként rendelkeznek az első generáció tagjai, akiknek családja olykor a távoli szülőhazában él, és más módon azok, akik a magyar környezetben már magukat is magyar lakosoknak tekintve fogalmazzák meg végakaratukat. A végrendeletekben - mint a görögök valamennyi emlékanyagában jól érzékelhető a kettősség: miközben igyekeznek alkalmazkodni a befogadó környezethez, próbálják megőrizni nyelvüket és vallásukat. A végrendeletek alkalmasak arra, hogy kézzelfogható módon is kifejezzék ezt a szándékot: a jómódban élők éppúgy mint a legszegényebbek, mindig hagyományoztak a görög egyház számára, de gyakran juttattak bizonyos összegeket az ország távoli részein élő honfitársaiknak akkor is, ha nem álltak rokonságban egymással. A karcagi templom felépítését követően a nagykunsági görögök nagy összegekkel, jelentős adományokkal támogatták egyházukat, s végrendeleteikben is kiemelt helyet kapott az egyházra történő hagyományozás. A kunhegyesi Demeter Kristóf 1809-ben szántóföldjét és készpénzvagyonának jelentős részét hagyta a karcagi egyházra, az utód nélkül elhalt karcagi Szappanos János pedig 2000 forintot hagyományozott a görög templomra.

169 Amíg saját templomuk nem volt, az ország szinte valamennyi ortodox imaházáról, templomáról megemlékeztek végrendeleteikben. A jászberényi Kristóf András 1781-ben „magunk temploma" megjelöléssel hagyományozott a pesti Szent György templomra, a ráckevei, az egri, komáromi, esztergomi, győri, kecskeméti és budai templomokra - vagyis mindazokra, amelyek ebben az időben már működtek Magyarországon.

170 Morzál István 1794-ben írott végrendeletében a Pesten „építésben lévő" Boldogságos Szűz templomára hagyományozott 1000 forintot, de hagyott - mint írta - „a gyöngyösi nemzetünk részére most épülő templomunkra" is.

171 SZML Jászkun Kerület Polgári Perek. 21. füzet 1. kötet. 62. sz.. Uo. 24. füzet. 1. kötet. 45. sz. SZML Jászberényi végrendeletek 1759-1848. Capsa 25. Pasc. 10. No. 104. Uo. Capsa 26. Pasc. 1. No. 54. 60