Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)
A templomépítés közös élménye, az egyház léte összetartó erőt jelentett a karcagi és környékbeli görögök számára, melynek fontosságát bőkezű adományaikkal végrendeleteikben és egyéb módon is mindig kifejezték. A vallásgyakorlás lehetősége fontos szerepet játszott abban, hogy Jászberényen kívül - ahol elsősorban a gazdasági szempont volt a meghatározó - a XVIIIXIX. század folyamán Karcagon volt a legmagasabb a görögök száma a Jászkunságban. A Jászságban nem épült görög templom, ami azzal is magyarázható, hogy Jászberénybe és környékére az 1700-as évek elején főként Egerből, Gyöngyösről érkeztek és telepedtek le a görög kereskedők, ahol ebben az időben már működött imaház, később pedig templom épült. 1784-ben a türelmi rendelet nyomán Gyöngyös, Pásztó, Hatvan, Jászberény, Árokszállás, Jászapáti, Fényszaru és Jászkisér görög lakosai azzal a kérelemmel fordultak a Helytartótanácshoz, hogy vallásukat Gyöngyös városában gyakorolhassák. 153 A kerületi kivizsgálás megállapította, hogy a kérelmező városok görög lakóinak száma nem éri el ugyan a rendeletben előírt 100 főt, a Helytartótanács mégis engedélyt adott arra, hogy Gyöngyösön imaházat létesítsenek, amely 1785-ben a mai templom helyén épült fel. 154 Később, adományaik nyomán 1809-re felépült a görög templom, ahol a jászsági görögök gyakorolhatták vallásukat. 155 A Kiskunság rendkívül széttagolt területén a viszonylag csekély számú görög közösségben bizonyára föl sem merülhetett a templomépítés gondolata, anyagi okokból sem. A források szerint a felső kiskunsági települések görögjei elsősorban Pesten, míg az alsó helységek lakói Szegeden gyakorolhatták vallásukat. Szabadszálláson a XVIII. század végétől imaház működött, ugyanis Zavirasz György végrendeletében bizonyos összeget hagyományozott erre. 156 Bár a Jászságban imaház vagy templom nem épült, néhány jellegzetes egyházi emlék a Jászberényi Jász Múzeumban is megőrződött. Egyik egy Triptichon, egy kinyitható szentkép, amely a XVIII. századból származik. Sajátos módon jelképes tartalmat is hordoz, a görögök sorsát, a vándorkereskedést, illetve az új hazában történő letelepedést szimbolizálja. A vándorlások időszakában tulajdonosa feltehetőleg összehajtva magával vitte hosszú útjaira, később pedig, amikor Jászberényben letelepedett, egy fából kifaragott díszes keretben helyezte el, s házi oltárként használta. A Triptichon közepén Mária látható a gyermekkel, akit állva és koronával ábrázolt a készítő. SZML Jászkun Kerület közgyűlési jegyzőkönyv 1784. 90. p. 154 SZML Jászkun Kerület Közig. ir. C Capsa, XIII. Fasc. 1. No. 6. 155 KÁRPÁTI László: A gyöngyösi arnótok művészeti öröksége. In: Mátrai Tanulmányok. 1993. 89-118. p. 156 PAPP Izabella: Egy tudós görög a Kiskunságban. Zavirasz György 1744-1804. A tanulmány melléklete a végrendelet. In: Zounuk 16. 147. p. 55
