Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

A jászkunsági görögöknél sok esetben nem jelentett valódi döntési kényszert az eskütétel, közülük többen már korábban határoztak a letelepedésről. Akik ezt nem vállalták, kénytelenek voltak áruik eladása után végleg visszatérni hazájukba. A fennmaradt szerződések bepillantást engednek a családi döntésekbe, a személyes sorsok alakulásába. A karcagi Doreán Miklós például üzlettársának Pap Istvánnak „ki már Őfelsége hívségére megesküdött", adta el boltját és árukészletét.

84 Kisújszálláson Daróczi János, István és György „egész boltbeh portékája és ahhoz tartozó eszközét ifjabb Daróczi István és Gabovics István tulajdonába kerültek, akik végleg Magyarországon kívántak maradni.

85 Néhány görög családot ugyanakkor súlyos döntés elé állított a rendelet, hiszen arról kellett határozniuk, hogy a családtagok közül ki az, aki a letelepedést választja, és ki tér vissza végleg a szülőhazába. Túrkevén három testvér kötött egyezséget: Szűcs Tamás és Szűcs Pál a túrkevei két boltban lévő összes árut, valamint az adósságok beszedésének a jogát átadta Szűcs Demeternek, aki vállalta az eskü letételét.

86 Kunszentmártonban két testvér között jött létre egyezség: Kalló István a „Felséges Ausztriai Házhoz hívséget örökre lekötelezte", így testvére Kalló Demeter neki adta át 5500 Ft értékű „boltbéli portékáit, házát és mindennemű jószágát", ő pedig végleg elhagyta az országot. Az ekkor keletkezett szerződések fontos források a görögök anyagi helyzetének megítéléséhez is, hiszen feltüntetik egy-egy kereskedő javainak értékét. Karcagon Doreán Miklós 3376 forintos árukészletet adott át társának. Túrkevén a Szűcs család áruinak értéke 4406 forint volt. Kisújszálláson Daróczi János, István és György áruinak és használati eszközeinek értékét 6426 forintra becsülték.

87 Ezek az összegek igen jelentősnek mondhatók s érzékeltetik, milyen kedvező anyagi helyzetbe kerültek a jászkunsági görögök az idők folyamán. Még az 1774-es szigorú királyi rendelet sem oldotta meg a régóta húzódó „görög kérdést". Számtalan leirat érkezett a Jászkun Kerületbe is, többször rendeltek el különböző összeírásokat. 1775-ben a Helytartótanács szigorú vizsgálatra adott utasítást, ami arra irányult, hogy a helyi hatóságok hogyan hajtották végre a korábbi rendeletet, azaz van-e még olyan kereskedő, aki nem tett esküt és mégsem hagyta el az országot.

88 A kérdőpontokra küldött válaszok a Kerület településeinek a görögök iránti jóindulatát tükrözik. Legtöbb helyről az a válasz érkezett, hogy lényegében nincs olyan kereskedő, „ki a hitét már le nem tette." Arra a kérdésre, SZML Jászkun Kerület Közig. ir. D Capsa VI. Fasc. 4. No. 24 V

2

. 17 Uo. 18 SZML Túrkeve iratai. Körrendeletek jegyzőkönyve. 1771-1779. 253-254. p. 35