Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

A számos kedvezménnyel rendelkező kereskedők tevékenységét egyes területeken a belföldi kereskedők jogos elégedetlensége, panaszai kísérték. A bécsi udvar ezért gyakran kénytelen volt bizonyos korlátozó rendelkezéseket kiadni a balkáni kereskedőkre vonatkozóan, melyeknek azonban legtöbbször nem tudtak, olykor nem is próbáltak érvényt szerezni. (Pl. 1725., 1730., 1732., 1740., 1741., 1769., 1772. stb.) Az 1725-ös első, és az azt követő, számtalan változatban kiadott és megismételt korlátozó rendelet lényege az volt, hogy a török alattvalók csak török árukkal és csak nagyban kereskedhetnek. Az indoklás szerint ugyanis „ ... a török alattvalók már annyira kiterjesztették üzletkörüket, hogy vásáron kívül kicsiben is házalnak az árukkal, s mivel ez a vámjövedelmek nem csekély kárára és az örökös tartományok kereskedőinek nagy hátrányára szolgál... A rendeletek végrehajtása az elkövetkező csaknem fél évszázad során mindvégig a külpolitikai erőviszonyok függvénye maradt. Mária Teréziának hosszú háborúi alatt fontos volt a Porta semlegessége, ezért amíg a Török Birodalom jelentős tényezőnek számított, nem kérték számon a rendeletek végrehajtását, olykor ki sem merték hirdetni egy részüket. Mivel a korlátozó rendeletek többsége ellentétes volt az államközi szerződésekkel, a görögök ezt joggal hagyhatták figyelmen kívül, s ahol áruikra, tevékenységükre szükség volt, a hatóságok is igen elnézően kezelték végrehajtásukat. 1747-ben például azt az utasítást kapták a hatóságok, hogy oly módon gátolják meg a szabad kereskedést, hogy „Í/ török kereskedőknek e végett ne legyen oka jogosan a Portához folyamodni." ' A rendeletek betartásának ellenőrzésére ugyanakkor gyakran rendeltek el különböző szempontú összeírásokat, melyek fontos források a görögök számának, tevékenységének és árukészleteinek megítéléséhez. A görögök első országos összeírására 1754-ben került sor. Magyarország területén - a temesközi megyék nélkül - ekkor 221 településen éltek görögök: 40 %-uk mezővárosokban és városokban, 60 %-uk pedig falvakban.' Tevékenységük a kereskedelemnek szinte minden ágára kiterjedt. A tokaji, miskolci görögöknek jelentős szerepük volt a Lengyelországba irányuló borkereskedelemben. A XVIII. században a Magyarországról lengyel piacra kerülő bor 40-60 %-át görögök szállították." A jászkunsági görögök kezdetben termény- és marhakereskedelemmel foglalkoztak, az egriek borral, viasszal, gubaccsal kereskedtek, az újvidékiek viaszt szállítottak az olasz városokba. Pest a balkáni gyapot és gyapjú egyik fontos vásárhelye volt. Kecskeméten rizs-, 36 ECKHART F. 1918. 359. p. 37 Uo. 373. p. 38 BUR M. 1985. 254 p. 39 BUR M. 1978. 281-314. p. 19