Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

BEVEZETÉS Előzmények és a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács megalakulása Az 1956-os forradalom részletes és hiteles krónikájának megírásával mindmáig adós a történettudomány. A feldolgozások és publikációk száma Jász-Nagykun-Szolnok megyében különösen gyér, itt ugyanis a forradalom kevésbé látványos körülmények között, halálos áldozatok, atrocitásba torkolló tömegmegmozdulások, s úgyszólván vér nélkül zajlott le. Az alföldi megye, de különösen Szolnok város a béke és a viszonylagos nyugalom szigetének számított, ám ez korántsem jelenti a forradalom napjainak eseménytelenségét. A fegyveres összetűzések elmaradása, a Rákosi-rendszer gyűlölt helyi hatalmasságainak és az ÁVH tagjainak élet- és vagyonbiztonsága nem a lakosság érdektelenségén és közömbösségén, hanem elsősorban a választott forradalmi szervek vezetőinek higgadtságán múlott. De jelentős szerepe volt ebben a megyei pártbizottság reformokra hajló funkcionáriusainak is, akik konfrontáció helyett megegyezésre, a rend és a nyugalom megőrzésére törekedtek. Való igaz, hogy a párt- és tanácsi vezetők nagy része itt is műveletlen, írni-olvasni alig tudó, egykori illegális kommunistákból, kubikosokból és fatelepi munkásokból került ki, azonban Dávid Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát Nagy Imre hívei között tartották számon. Nem véletlen, hogy Rákosi bukása után, 1956 nyarán a Hazafias Népfront főtitkárává választották, s Dávid utódját és korábbi közvetlen munkatársát, Kálmán Istvánt is viszonylagos népszerűség övezte. Az 1960-as, -70-es években Szolnokot sokan kis Moszkvának nevezték, amelynek szélsőséges politikai légköre miatt nincs megtartó ereje, s ahonnan az értelmiségiek elköltöznek. Az 1950-es években azonban, más megyeszékhelyekhez képest nem volt ennyire kedvezőtlen a helyzet. Szolnokon 1952-től műszaki felsőoktatás kezdődött, amikor Gerő Ernőnek, a város országgyűlési képviselőjének támogatásával Közlekedési Műszaki Egyetem települt ide. A megyei bíróság épületében elhelyezett intézmény önállóságát 1955-ben megszüntették ugyan, de mint a Budapesti Építőipari és Közlekedési Egyetem Üzemmérnöki Kara 1956 őszén még mindig 200 hallgatóval és jól képzett oktató gárdával működött. 5