Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)
szervezéséről, a szovjet segítség nyújtásért érzett mély és őszinte háláról, a karhatalom igazságos és áldásos tevékenységéről, továbbá az ellenforradalom rémtetteiről értesülhetünk. A sztrájkokról és a munkástanácsok harcáról szinte szó sem esik. A november 14-én sugárzott kommentár a forradalom napjait így jellemzi: „Szörnyűséges, ami ránk szakadt. Szörnyűbb, mint ami lidérces álmokban valaha is felsejlett zaklatott lelkünkben. Eszeveszett politikusok a sír szélére rángatták a nemzetet, a ragadozó ellenforradalom beléeresztette agyarait, az elvek és a hitek harcát felváltotta az erőszak és a kíméletlenség." A megjelentetett forrásokat a Szolnokon szerkesztett Kossuth-műsor utolsó helyi tudósításával zárjuk le. Ebben Kádár János és a helyi funkcionáriusok találkozásáról olvashatunk, amikor a Moszkvából hazatért, újdonsült miniszterelnök először mutatkozott nyilvánosan Magyarországon. A találkozóra 1956. november 4-én az esti órákban került sor a megyei pártbizottság Beloiannisz út 22. sz. alatti (jelenlegi Baross u.) székházában 60 . Kádár előzetesen a délutáni órákban találkozott Kálmán István megyei első titkárral, akit szálláshelyére, a József Attila úti szovjet laktanyába magához hívatott. Innen néhány szovjet tiszt társaságában katonai gépkocsival együtt mentek át a megyei pártszékházba és először a megyei és városi vezetőkkel folytattak szűk körű megbeszélést. Majd az épület második emeletén összegyűlt 15-20 alacsonyabb beosztású funkcionáriusnak és páltbizottsági alkalmazottnak Kádár János tájékoztatást tartott arról, hogy miért szakított a Nagy Imrekormánnyal és miért kérte a szovjet csapatok beavatkozását. A találkozóról „Esti beszélgetés" címmel a Szabad Nép november 6-ai száma is hírt adott. Kádár János az állítólag egy-két kupica pálinkával is oldott hangulatú összejövetelen arról beszélt, amire moszkvai megbízói utasították. Egyebek között Miskolcon harcoló, idegen állambeli fasiszta tisztekről és a vöröskereszt szállítmányokkal érkező, lázító elemekről tett említést, noha állításai képtelenségével bizonyára tisztában volt 61 . November 6-án este miniszterei, Marosán György és Kossá István társaságában Budapestre indult tovább, és később csupán egyszer, 1969 őszén látogatott el újra a Tisza-parti városba. Hiába kérdezték az 1956-ban Szolnokon töltött időszakról, sem erről, sem a szovjet intervenciót megelőző napokról nem lehetett szóra bírni. De mélyen hallgattak a forradalomról, különösen az abban betöltött szerepükről a „besározódott" szolnoki funkcionáriusok is, főképpen azok, akik közreműködtek az október 26-ai nagygyűlés megrendezésében és a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács létrehozásában. 1956. november 4-én Korábban a városi pártbizottság működött itt, de a Kossuth Lajos úti megyei pártszékházat a forradalom alatt kiürítették és lakóházzá kívánták átalakítani. SzML. Pártarch., 61. fond, I. fondcsop., 1956. 5. ő. e. 26
