Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

A szolnoki rádió műsora 1956. október 26. - november 3. 1956. október 26. A Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója a 223 méteres hullámhosszon, szeretettel köszöntjük kedves hallgatóinkat. Két rossz érzést ismerek: a bizonytalanságot és a tehetetlenséget. S az utóbbi napokban mindannyiunk kivette részét e két szörnyű érzésből. Bizonytalanságban éltünk, mert nem tudtuk mi van a Budapesten élő szüleinkkel, gyermekeinkkel, testvéreinkkel, ismerőseinkkel. Állandóan lestük a rádiót: ad e hírt a szeretteinkről? Feltárja-e a helyzetet, közvetít-e üzenetet? Sokan kaptak hírt, de sokkal többen nem. Egymást kérdeztük, találgattunk, mi lehet a fővárosban? A budapesti rádió szívszaggató fukarsággal osztogatta a megnyugtató szavakat, s a helyzetről sokszor ellentmondó híreket sugárzott. Mindezzel természetesen nemhogy megnyugtatta volna a vidékieket, éppen aggodalmukat növelte. Ugyanakkor a tehetetlenség is megülte szívünket, kezünket. Mit tehetünk a kibontakozás, az igazságos rend érdekében? Cselekedni, cselekedni vágyott minden magyar ember. Az érzések, indulatok egyre gyűltek, gyűltek s robbanni vágytak. Budapesten harc folyik és mi itt vagyunk Szolnokon, 100 kilométerre a történelmi harcok színterétől, itt vagyunk és nem tudunk tenni! Igaz, mindez pontosan igaz! Éppen az előbb említett robbanási pont, az indulatok torlódása azonban könnyen olyan helytelen cselekvésre ösztönözhet, amely beláthatatlan káros következményeket vonna maga után. Emiatt most a helyes feladatunk: a bátor helytállás a követeléseink mellett, a város zavartalan életének biztosítása, a közellátás folyamatossága, a rend, a nyugalom megőrzése. Mindenki aggódik szerettei sorsáért, a haza jövendőjéért. Ennek az aggódásnak azonban nem szabad meggondolatlan tettekben megnyilvánulnia. Levezetjük a tehetetlenségi és bizonytalansági érzésünket akkor, ha a saját portánkon követeléseink szellemében dolgozunk, s alakítjuk át életünket, ha vigyázunk arra, hogy ezt senki meg ne zavarja. Ekkor teszünk eleget hazánknak is, a boldogabb jövőnek is, mely minden becsületes magyar szívből jövő akarata. 28