Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

késhegyig menő harcot vívtak a különböző bársonyszékekért, mert, hogy csak egy példát említsek, nem mindegy az, hogy a belügy miniszterség, vagy mondjuk az élelmiszeripari miniszterség van valamelyik párt kezében. Nyilvánvalóan ezeknek a sokszor áldatlan pártviszályoknak akarják csírájában elejét venni a vezetők, amikor csupán államminisztereket jelölnek ki. Jól teszik ha így gondolkoznak. Amíg semlegessé lett hazánk területén idegen hadsereg alakulatai tartózkodnak, nincs helye semmiféle pártviszálynak. A nemzeti egység most a legfontosabb s ezt a gondolatot tükrözi a kormány jelenlegi összeállítása. Úgy gondoljuk, hogy azokat, akiket az új államminiszterek közül az önkény évei miatt még nem ismerünk eléggé, rövidesen nemcsak hogy megismerjük, hanem tevékenységük alapján nevüket már úgy tanulhatjuk meg, mint akik hűséges harcosai a magyar szabadságnak és függetlenségnek. A Damjanich rádiónak ma este még korai volna Szolnok megye egész népe nevében nyilatkozni, hiszen elmúlt az az idő, amikor egyesek felelőtlenül nyilatkozhattak nagy tömegek nevében. Annyit azonban már most meg lehet állapítani, hogy nyoma sincs a vállvonogatásnak, a rosszkedvnek, amely az elmúlt hetekben a rádió hasonló bejelentéseit kísérte, Szolnok város lakói várakozóak és bizakodóak. A kétforintos tojásról A Kossuth rádióban hallottunk egy kedves történetet. Egy kofa egy kosár tojást vitt a piacra, azzal a számítással, hogy a rendes 2 forintos áron felül fogja azt eladni, kihasználva az élelmiszerhiány okozta lehetőségeket. Egyetemistákból lett fegyveres nemzetőrök azonban udvariasan elkérték a nénitől a kosár tojást és a 2 forintos áron eladták, a pénzt pedig becsületesen leszámolták érte. Ennyi a történet. Engem elgondolkoztatott. Az első naptól kezdve, amikor a budapesti hősök megkezdték harcukat, mit a külföld szent őrületnek nevez, szavakkal ki nem fejezhető mélységes tiszteletet éreztünk, azt hiszem valamennyien. Reménytelennek látszó küzdelem, és ők halált megvető bátorsággal vállalták. Mi itt akik csak ökölbeszorított kézzel hallgattuk a rádiót és nem harcolhattunk, azon tanakodtunk, hogy legalább a mi területünkön, a mi lehetőségeink mellett mit tehetnénk? A szégyen pirított, hogy míg ezrek halnak meg a mi ügyünkért, mi csak ölbe tett kézzel várunk, hogy aztán az eredményeket élvezzük. Lassan azonban mindenki megtalálta azt a munkakört, ahol tehet valamint. Az élelmiszeripar dolgozói emberfeletti munkát végeznek, hogy ellássák Pestet. A falvak adományait naponta sok teherautó viszi fel: lisztet, tejet és egyéb fontos cikket. A parasztság nagy többsége tudja, hogy ez a szent harc az ő harca is, a 126