Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

1956. november 3. Ferencz Lajos: Egy a célunk: a nemzeti ßggetlenseg megőrzése Az egész világ "magyar csodának" nevezi nemzeti forradalmunkat s eddigi eredményeinket. A világ csodálkozhat, nekünk azonban, akik e forradalmat fegyverrel, vagy a szó és a bátor kiállás eszközeivel vívtuk, nincs időnk "csodálkozni" a nemzet forradalmi vívmányain. Arra azonban időnként szakítanunk kell néhány percet, hogy megnézzük: mit vívtunk ki eddig alapvető nemzeti követeléseinkből s főként pedig mik voltak azok az erőforrások, melyekből nemzetünk erőt meríthetett e mérhetetlen küzdelemhez. Lássuk az eredményeket! Legfontosabb s a további szabadságjogok kivívásának előfeltétele volt az áruló Gerő-klikk eltávolítása. Ezután gyorsan pereghettek az események. A népellenes hatalom ökle volt az Államvédelmi Hatóság. A fegyveres harc kezdeti szakaszában is velük találta magát szemben az ifjúság, az egész nemzet. Ma már hivatalosan is megszűnt ez a szervezet. A nemzetinek nevezett kormány összetételét az ország nem fogadta el. A vasúti dolgozók egyöntetű tiltakozására Bebrits Lajosnak le kellett mondania. Még egy igen jelentős vívmányt kell megemlítünk: a pártok újjáalakulásának bejelentését. Mi, Szolnok megyeiek büszkén vallhatjuk magunkat kezdeményezőknek e téren. De éppen ezért nekünk kell elsősorban figyelmeztetni a nemzetet azokra a veszélyekre is, melyek a pártszervezéssel vele járnak, ha nem hatja át a szervezőket és magát az egész magyar nemzetet annak tudata, hogy még korántsem vívtuk ki valamennyi emberi és nemzeti jogunkat, melyek a valóban demokratikus közélet előfeltételei. Hadd említsem meg ezúttal csak a legfontosabbat: nemzeti függetlenségünket. Ennek előfeltétele a megszálló orosz hadseregnek minél előbbi kivonulása hazánkból. Ennek megtörténte nélkül minden pillanatban fennáll a veszélye és lehetősége eredményeink teljes megsemmisítésének. Emlékezzünk! Az október 23-i békés tüntetéstől kezdve, forradalmunk fegyveres harcai közepette miért voltunk képesek kicsikarni eredményeinket? Fegyveres szabadságharcosainknak még a páncélos ellenséget is meggondolkoztató elszántsága mellett, legnagyobb erőforrása a nemzet szilárd egysége volt. Néhány népellenes áruló kivételével nem akadt magyar a hazában, aki nemzeti követeléseink tekintetében, nem állt volna szívvellélekkel a forradalom mellé. Meg lehetünk róla győződve, hogy ennek hiányában a fegyveres túlerő vérbe fojtotta volna a szabadságharcot. A nemzet egysége volt az a rettenthetetlen erkölcsi erő, bevehetetlen bástya, melyet semmiféle páncélos haderő a világon nem képes sem megfélemlíteni, sem eltiporni. 124