Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

zászlótengere csak fölöttünk áradt és hullámzott, bennünk nem. Testünktőllelkünktől idegen volt. A selymek és vásznak lobogása nem dobogtatta meg szívünket. Az más ütemre dobogott: úgy, ahogyan akkor még tilos volt. A tilalmat a magyar nép széttépte, mindörökre. 1956. október 23-án elindultak a zászlók és szívek - és útjuk azóta mind magasabban, egyre diadalmasabban ível. Igaz az út, melyen járni kezdtünk, nem könnyű út. Könny és vér, fájdalom szegélyezi az első lépésektől fogva. De dicsőség és öröm is, a felszabadultság halhatatlan öröme. Mindkét érzés a miénk: fájdalom és öröm, s oly sok van mindkettőből, hogy túlcsordult már az első napokban és kiáradt a mellekre, ruhákra, sapkákra - katonák, rendőrök és diákok sapkáira, s felkúszott a házakra, tetőkre is. A piros-fehér-zöld és a fekete szín birtokba vette az országot, s a selymek és vásznak lobogása ma egy egész nép érzéseit, akaratát és elszántságát kiáltja oda a világnak. Ez az ami forradalmian új a zászlók e néma és mégis oly hangos tüntetésében: hogy a szívekből bomlottak ki a friss szélbe, a magyar nép gyásza, reménykedése, áldozata szabadság és békeakarata lobogtatja őket. Bízunk benne, hogy minden nép megérti a zászlók, kokárdák, szalagok e néma jelbeszédét. Megértik, hogy a magyar nép forradalma senki ellen nem irányul: önmagáért van. Szabad, független nemzeti életért, békességért, igazi demokráciáért, minden becsületes magyar jólétéért. Gyászunk és örömünk erőt ad majd mindezek gyors és teljes megvalósításához. Legyünk hűségesek ezekhez a bennünk és fölöttünk lobogó színekhez: akkor hősi halált halt testvéreinkhez, önmagunkhoz - igaz ügyünkhöz leszünk hűségesek. Szolnok Szabad, független, semleges Magyarországot! Napok óta lázban ég a nemzet. Kitágult tüdővel, szívjuk a dohos, pállott levegő helyére tóduló frisset és érezzük a szabadság mámorító ízét. A Tiszántúl, a Duna-Tisza köze, a szelíd dombos Dunántúl népe újból meg újból hangos szóval kiáltja: "Rabok tovább nem leszünk!" A budapesti forradalom a "hátország" lelkes támogatásával kivívta azokat a jogokat, amelyekért oly rég mondhatnánk évszázadok óta áhítozott a nép. Most hallja meg az egész világ: Szabadok, függetlenek és semlegesek akarunk maradni. Elég sebet kapott már a történelem folyamán a mi hazánk. Ütközőpont volt ez a Duna-Tisza mentén élő nép, s hosszú-hosszú évszázadokig nem is tudtunk mást csinálni, csak a sebeket gyógyítgatni. Mire begyógyult az egyik, felszakadt a másik. Hol ehhez, hol ahhoz a nagyhatalmi érdekcsoporthoz 112