Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

felvettük a kapcsolatot, hogy a küldeményeket a megfelelő helyre irányítsák. - Mit tett a vöröskereszt Szolnok megyei szervezete a budapesti vérszükséglet enyhítéséért és a budapesti sebesültek kezelésében milyen segítséget tudna nyújtani? Gondolunk itt arra is, hogy a sebesülteknek egy részét esetleg Szolnokon lehetne gyógykezelni. Véradóink nem vártak a felhívásra, hanem azonnal jelentkeztek a szolnoki véradó állomáson. Munkánkban itt az gátolt, hogy a véradó állomás rendelkezésére álló edény kevés. Kevés a jelentkezők számához képest. Újabb véradók szervezésére jelenleg még nincs szükség, de adott esetben biztosan nem lesz jelentkezőkben hiány. Mivel Budapestről olyan kérés nem érkezett hozzánk, hogy ide Szolnokra kívánnának sebesülteket hozni, őszintén megmondva, ezzel a kérdéssel nem foglalkoztunk. - Végül mit tudnak a külföldi szállítmányokról? Megyénk olyan területen fekszik, ami csak a keletről érkező szállítmányok szempontjából fontos. Ez ideig csak ilyen szállítmányokkal találkoztunk. Ezek a szállítások az utóbbi napokban leálltak. Itt szeretném megemlíteni, hogy egy szerelvényt - benne sok zsír, liszt, rizs és tojás - ami szovjet exportra indult, Záhonyból visszaküldték, nem engedték ki a határon. E szerelvényben szállított árut igen jól fel tudnánk használni. Tudomásunk van arról, hogy milyen nagy mennyiségű gyógyszer és kötszer érkezik hazánkba a külföldi államokból. Mi is kaptunk egy értesítést, amiben arról érdeklődnek, hogy van-e szükségünk kötszerre? Jelenleg erre szükségünk nincs és azt kívánjuk, hogy ne is legyen! Emlékezzünk! Halottak napjának előestéjén elhunyt szeretteinkről, barátainkról, az életből eltávozottakról emlékezünk. E lombhullató novemberi nap azonban nemcsak a csendben elköltözőkre, hanem régi és mai, hazánk függetlenségéért, szabadságáért életüket áldozó hősökre is emlékeztet. Emlékezzünk! E kis nép mennyi égő szívű, hazáját lángolóan szerető hőst adott már. Történelmünk lapjai tanúskodnak erről. A szolnoki temető őrzi Verseghy Ferencnek, a szolnoki születésű szerzetes költőnek hamvait, akit szabadságeszméi miatt Kufsteinben vetett börtönbe az elnyomó hatalom. Itt feküsznek Damjanich hős fiai, akik 1849-ben áldozták fiatal életüket a haza szabadságáért. E szabadságharcos hagyományok mélyen és elevenen élnek a magyar szívében. Egy évtizedes elnyomás, kiszolgáltatottság érlelte meg mai ifjúságunk szívében a forradalom gondolatát és adta kezébe a fegyvert, hogy 103