Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

A gondozóintézetek feladatuknak a nemi betegségek friss tünetes formáinak felderítését, csökkentését tartották. Ennek elérésére új betegfeltárási módszereket dolgoztak ki. Az egyik ilyen módszer volt a veszélyeztetett hozzátartozói vizsgálatának bevezetése. A másik sok munkát igénylő módszer és eljárás a gondozóintézetek fertőző forrást feltáró tevékenysége. Ezeket elsősorban a súlyosan fertőzött településeken folytatták. A munka eredménye, hogy 13 település járványgóc jellege megszűnt. A fertőző gócok és személyek feltárásának igen jó eredményei hozzájárultak a nemi betegségek friss tünetes formáinak nagyarányú csökkentéséhez. Régi fertőzött, de ismerése hiányában gondozásba nem vett fertőző betegek is ismertté váltak, gondozásba vehetők lettek. A friss tünetes betegek közötti eredményekre néhány példát lássunk. A friss tünetes szifiliszes betegek száma 1947-hez viszonyítva 1953-ra 97 %-kal csökkent. A gonorrheas megbetegedettek számának csökkenése ugyanezen években 66 %-volt. A további eredményes gyógyító munkát bizonyítja, hogy 1955-ben 1953-hoz viszonyítva újabb nagy csökkenés következett 2 év alatt. A szifiliszes betegek száma 60 %-kal, a gonorrheásoké 54,7 %-kal esett vissza. 1956-ra a szifilisz ritka betegség lett. 1956. januárjában 7 bőr- és nemibeteg-gondozó intézet összesen 2 gonorrheas beteget talált.

301 Az 1960-as évek első éveiben a szifiliszes megbetegedés eltűnt. Gonorrheas alig akadt. Az eredmények tartósságát mutatja, hogy azokban az években, amikor a nemi betegségek száma Magyarországon kisebb vagy nagyobb mértékben emelkedett, Szolnok megyében növekedés nem történt. A kiemelkedő eredmény akkor értékelhető még jobban, ha azt is tudjuk, hogy a II. világháborút követő néhány évben Szolnok megye a nemi betegségek vonatkozásában az ország legfertőzöttebb megyéi közé tartozott. Érdekes a nemi betegek akkori korösszetételének vizsgálata. A szifiliszesek 29 %-a 40-49 éves. Az 50 éven felüliek aránya 29,3 %, a fiataloké 14,3 % volt.

302 Ezek az adatok a háború egyik sajnálatos hatását utóhatását is jelzik. A jelentős eredményekhez a kezelésben alkalmazott hatásos gyógyszerek is hozzájárultak. A penicillint, streptomicint, chlorocidot a sikeres gyógyítás döntő tényezőjeként alkalmazták. Az eredmények megtartásához a szűrővizsgálatok folytatása elengedhetetlen maradt. A bőrbetegségek is nehéz feladatokat adtak. Az ipar fejlődése, a mezőgazdaság átszervezése (termelőszövetkezetek), új termelési eszközök és termelési módszerek az 1950-es évek második felétől a foglalkozási bőrbetegségek számának nagyarányú megemelkedését eredményezték. Ezekkel külön is és alaposabban foglalkozni kellett. A megfigyeléseket, betegségeket és betegeket kartonozták. Ennek célja a hosszú ideig tartó gyógyító munkát igénylő betegségeket az alkalmazott gyógyító eljárásokat és azok eredményeit, tapasztalatait rögzítsék. Az egyéb eredetű bőrbetegségeket is folyamatosan gyógyították. JU1 Uo.; SZML SZMT VB jkv. 1969. 302 LENGYEL B. 1956. 22. 135