Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

századba nyúlik vissza. Elterjedésük különösen az 1892-1893. évi nagy kolerajárvány idején volt jelentős. Ezek a kórházak csak a nevükben kórházak, a gyakorlatban inkább a betegek elkülönítését, mint a fertőző betegek hatékony ellátását, gyógyítását szolgálták. Az I. világháború idején létesítésük újra fellendült. Szükségmegoldást jelentettek. A harctérről hazatért lábadozóknak nyújtottak menedéket, illetve a zsúfolt kórházakból kiszorult fertőző betegségben szenvedő katonákat, polgári személyeket ezekben helyezték el. A 9252/1920. sz. alispáni körrendeletre adott jelentésekből ezekről a "kórházakról" képet alkothatunk. A járványkórház működéséhez szükséges felszereléseket az alábbiakban jelentették. Kisújszállás: 18 szalmazsák, 24 lepedő, 18 pokróc, 18 párna, 24 párnahaj, 18 köpőcsésze, 18 vizelőüveg. Mezőtúr: 12 takaró, 24 lepedő, 12-12 nő-férfi fehérnemű, 12 törölköző, Lénger-féle fertőtlenítő gép. Jászberény: 4-4 női és férfi beteg ellátására szükséges felszerelésre lenne szükség. Jászalsószentgyörgy: teljes felszerelés szükséges. Besenyszög: teljes felszerelés szükséges. Nagykörű: teljes felszerelés szükséges. Tiszasüly: teljes felszerelés szükséges. Tiszai alsójárás: a tanácshatalom és a román megszállás alatt felszerelésünk legnagyobb részét elvitték. Tiszaföldváron maradt 2 ágy, Csépán 3 ágy teljes felszereléssel, Tiszavárkonyban a járványkórház üzemképes, Szelevényen a járvány kór házat az árvíz elpusztította.

123 Ujrafelszerelésükről a forrásokban még utalás sincsen. 1920-ban a fenti felszereltségű járványkórház a vármegye 28 településén volt. 1933 februárjában 53 járványkórház működött 266 ággyal.

124 Az I. Ferenc József Vármegyei Közkórház bővítése Az 1896-ban megnyitott Vármegyei Közkórház helyhiánya, szűkössége, csak a nagyon súlyos betegek ellátása a kórház megnyitását követő néhány év elteltével állandósult, napirenden volt. Az alacsony betegágyszám mellett alapvető gyógyító osztályok is hiányoztak. Ezek a gondok az I. világháború kezdetétől fokozottan jelentkeztek. Befejezése után sem enyhültek. A nehéz helyzetet 1922-ben a Vármegyei Kórházba helyezett Bábaképző súlyosbította. Ennek következménye, hogy a női belgyógyászati osztály egy részét a pincébe kellett elhelyezni és helyére a Bábaképző került. Javasolták barakk építését az elmeosztály 1 ls SZML Alispáni iratok 955/1923. 124 SZML KL-es ir. 100/1927. Alispán 1933. évi első évnegyedes jelentése. 62