Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

A Szolnokon 1898. december 2-án kelt Bagossi Károly alispán által aláírt körrendelet részletesebb ismertetését több tényező és ok indokolja. A gümőkór terjedése megfékezésének korabeli valamennyi lehetőségéről, módjáról (a gyógyszerek kivételével, ha egyáltalán volt) ismereteket ad. A veszedelmesen terjedő fertőző betegség akkori megállításának szinte módszertani útmutatója. Ebben a munkában a hatóságok számára adott körültekintést kívánó, nem könnyű feladatairól is tájékoztat. A betegség és terjedésének leküzdését célzó, szinte azonnali végrehajtást igénylő feladatait fogalmazza meg. Időben hosszú távra érvényes, eredményeiben évek múlva jelentkező stratégiai gondolkodást tükröz. A körültekintő, részleteiben gazdag körrendeletnek eredménye a vártnál kisebb lett. Az emberek nem ismerték fel a tüdőgümőkórból származó nagy veszélyeket. A betegség keletkezésének és terjedésének fő okai a nép életkörülményeiből, szokásaiból, életmódjából adódtak. A szegénység a vármegyében nagy volt. Az emberek egy részét a szegénység zsúfolta össze, legtöbbször egészségtelen szűk lakásokba. A gazdagabbakat a szokás kényszerítette arra, hogy a családtagokkal, cselédekkel egy helyiségben lakjanak, éljenek. Sok esetben a kevés helyiségű 1-2 szobás, konyhás lakóház is erre kényszerítette őket. Az egyoldalú és szegényes táplálkozás, a sok és nehéz munka mellett a kórnak kedvezett. Az étkezési szokások, étkezés közös tálból, kondorból, főzőedényből, evő- , ivóeszközök, fekvőhelyek, ágyneműk közös használata a betegséget terjesztette. Fokozottan érvényes volt ez akkor, ha a családban együttlakók, vagy étkezők között már gümőkóros beteg volt. A tudati elmaradottság is nehezítette a tüdőgümőkór és terjedése elleni küzdelmet. Az alispán rendeletben kihangsúlyozott szanatórium létesítésére a kezdő lépéseket néhány község megtette. A teljes megvalósításhoz az önerő kevésnek bizonyult.

50 A helyzet a századforduló után sem változott. A gümőkór terjedt, sok áldozatot követelt. A tiszti főorvos 1908. évi jelentésében a következőképpen foglalta össze az ezzel kapcsolatos véleményét: "A tüdőgümőkór, mint mindég vármegyénkben és folyton szedi áldozatait, amit megakadályozni nem áll lehetőségünkben, mert ahhoz az anyagi körülmények hiányoznak, de különben is nézetem szerint csakis országos intézkedések lehetnek eredményesek."

51 A tiszti főorvos véleménye a vármegye sajnálatos helyzetének megfelelő képe. A sok forrásból összeállított táblázatok közül a tüdőgümőkórban meghaltak %-os arányának növekedését a halálokok között a következő szemléletesen mutatja.

52 BAGOSSI K. 1896-1901. 101-103. SZML Közig. Biz. ir. 21/1908. TISZÁK. 1883. 136-137., TISZA K. 1884. 188-189., TISZÁK. 1884. 178-179., TISZÁK. 1896. 190-191. Báró ORCZY B. 1887. 202-203., Báró ORCZY B. 1889. 238-239., Gróf TELEKI G. 1889. 282-283., BTERONYMI K. 1894. 326-327., PERCZEL D. 1895. 318-319., Magyar Statisztikai Évkönyv 1895. évre m. évfolyam, Bp. 1896. 82-83. BAGOSSI K. 1896-1901. 100., Magyar Statisztikai Évkönyv 1905. évre Xffl. évfolyam. Bp. 1906. 44., Magyar Statisztikai Évkönyv 1910. évre XVm. évfolyam, Bp. 1911. 45. 30