Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

működtek: "Nagy Körű, T.Bura, T.Püspöki, T.Beő, T.Szajol, T.Süly, T.Abád, Szalók, Rákóczi községekben és Szolnokon 2." A rend fenntartására és a rendelkezések foganatosítására Szolnokon 150 katona, a vidéki városokban 30-40 csendőr segítségét vették igénybe. Minden községben népességének megfelelő nagyságú "járványkórházat" hoztak létre és szereltek fel. Hullaház és fertőtlenítő kemence is működött. Valamennyi járvánnyal fertőzött településen közegészségügyi bizottság alakult. Az állandóan működő Vármegyei Közegészségügyi Bizottság a járvány kezdetétől - megszűnéséig irányította az óvintézkedéseket. Az orvosok fáradságot nem ismerve mindent megtettek a járvány megszüntetésére, leküzdésére. A járási és községi tisztviselők erélyesen és szigorral, valamint kellő tapintattal hajtották végre a szükséges óvintézkedéseket. Az óvintézkedések és rendeletek végrehajtását a Vármegyei központi tisztviselők és a vármegye tiszti főorvosa ellenőrizte. Felülvizsgálatot a főispán és a kiküldött miniszteri biztos gyakorolt. Nagykörűben és különösen Kőtelken a kolera kétszer kezdett pusztítani. 23 napi szünetelés után nagy erővel jelentkezett. Újra járványorvost küldtek ki, akinek jelenlétében gőzfertőtlenítővel napokig fertőtlenítették a házakat. A "kórházat" kibővítették, a kór akkor kezdett megszűnni, amikor az elkülöníthetetlen betegeket a helyi "járványkórházba" szállították. A kolerajárvány megszűnése után két törökszentmiklósi tanyán néhány kolerás megbetegedés előfordult. A fertőzött tanyákat szigorúan körülzárták. Kizárólag artézi víz használatát engedélyezték, engedték. A betegeket elkülönítették, "kórházat" állítottak fel. A megfelelő táplálkozást biztosították. A határozott, gyors beavatkozás a kolera megszűnéséhez vezetett.

43 A kolera, a többi járványos betegséghez hasonlóan elsősorban és nagy arányban a legszegényebbeket támadta meg. A szegénység a megbetegedéseket annyiban befolyásolta, hogy a szegénységgel együtt járt a rossz, elégtelen táplálkozás, a körülményekből adódó rendszertelen életvitel, s általában a nem megfelelő higiénikus körülmények. A tudati elmaradottságnak is jelentős szerep jutott. A betegség terjedésében döntő tényező a folyók fertőzött vize, illetve a rossz ivóvíz volt. Az előző kimutatás is tükrözi, hogy a kolera azokban a községekben pusztított a legnagyobb mértékben, amelyek egészséges ivóvízzel nem voltak ellátva. Ahol rossz, nem egészséges vizű kutakból, vagy a Tisza holt-ágának vizéből ittak, illetve nyerték vízszükségletük kielégítését. Szükségessé, nélkülözhetetlenné vált, hogy a vármegyében minél több artézi kút létesüljön. A járvány után közóhajt elégítettek ki, amikor a vármegye településeinek jó ivóvízzel való ellátására intézkedtek. Erre megfelelő alkalmat adott Tisza-Szajol község belügyminiszterhez benyújtott segélykérelme. Artézi kút létesítésére nem volt elegendő pénzük, ehhez kérték a segélyt. A törvényhatósági bizottság a kérés megtárgyalását 1894. nyarán napirendre tűzte. Tisza-Szajol mellett bevont még 30 községet, ahol az ar43 Uo. 26