Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)
bizottság elnöke Bagossi Károly alispán. A kórház bizottság 1903-ban hivatalból 8 és 12 választott tagból tevődött össze. A gazdasági és személyügyek egy részében döntött. A közkórházban a napi ápolási díj 97 kr. A költség bujakór és trachoma esetén a beteget, elmebaj és egyéb betegségben szenvedőknél a beteget és hozzátartozóit terheli. Vagyontalannak költségét az államkincstár vagy az országos betegalap téríti meg. A különszoba díja naponta 1 Ft 50, illetve 2 forint, amit két hétre előre be kell fizetni. 24 A kórházat eredetileg 100 ágyasra tervezték. Szolgáltatásait a téli hónapokban fokozottabban vették igénybe. Ez is oka volt annak, hogy viszonylag rövid időn belül szűknek bizonyult. Ekkor 33 tartalék ágyat, a hozzátartozó felszereléssel beszereztek. Ezzel a kórház 125 beteg elhelyezésére és teljes ellátására alkalmassá vált. Tartalék ágyakat is képeztek. Különösen kevés hely volt az idegrendszeri bántalmakban szenvedő emberek befogadására. Gyógyításukat mindössze 6 betegágy szolgálta. Ezeket a betegeket sok esetben a Jászberényi Erzsébet Közkórházba kellett szállítani. 25 A kórház bővítésének gondolatával már az 1900-as években foglalkoztak. A bővítést, az építéskor elmaradt betegfelvételi épület létrehozásával tervezték megvalósítani. Elkészülte után az intézet 150, kivételes események idején 170 beteg fogadására vált volna alkalmassá. A kórházbővítés kérdésével közvetlenül a kórház bizottság foglalkozott. A felvételi épület megépítésének szükségességét a belügyminiszter által küldött ellenőr is bizonyította, támogatta. A kivitelezéshez a vármegye lakosságának elsősorban nagybirtokosainak támogatására is szükség lett volna. A nehéz közgazdasági viszonyok és tudati tényezők miatt a kórházbővítés szándéka, csak szándék maradt. Nem valósult meg. 26 A tiszti főorvos jelentéseiben a megyei közkórház bővítésének szükségességét rendszeresen hangsúlyozza. A bővítést sürgeti, hogy a közhórház több beteget tudjon befogadni. Az állapotokat tükrözi az 1903-ban kelt tiszti főorvosi jelentés, mely szerint a betegek szalmazsákon fekszenek, a kórház túlzsúfolt, a rászoruló betegeket helyhiányában el kell küldeni. A kórházi gyógyításukra a fenti okok miatt nincsen lehetőség. 27 A kórház bővítésére sajnos még hosszú ideig várni kellett. A nehéz körülmények ellenére a közkórházban végzett gyógyító munka évrőlévre nagyobb számú betegre terjedt ki. A gyógyításra váró betegségskála is bővült. A gyógyultan távozók aránya egyre magasabb lett. 1905-ben a nem gyógyultak aránya 7,1 %-ra csökkent. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Közkórházának 1898. évi jelentése. Közli: Dr. PAPP Gábor kórházi igazgató főorvos Szolnok, 1899. 5. (Továbbiakban: Dr. PAPP G. 1899.) BAGOSSI K. 1896-1901. 108-115. SZML Közig. Biz. ir. XR. 415/1903. 17