Cseh Géza: A Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása 1782-1785 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 1. (Szolnok, 1995)

tésnek használható térképek nem álltak rendelkezésére.

5 Magyarországon először a háborús veszély által leginkább fenyegetett határmegyéket, 176668-ban Máramarost, 1769-73-ban az északi vármegyéket, továbbá Erdélyt és a Temesi Bánságot mérték fel.

6 A belső megyéket csak jóval később, 1782 és 1785 között vették sorra. Az úgynevezett Josephinische Aufnahme, amely az összes, Magyarországról és Erdélyről készített térképszelvényt tartalmazza, 1451, 28.800-as mértékű, színes lapból áll és ehhez hétkötetes országleírás (Landesbeschreibung) tartozik.

7 A leírások egyrészt a térképek használatát segítik, másrészt rajzban ki nem fejezhető, épületekre, vízhálózatra, növényzetre, a talaj jellegére, domborzatra stb. vonatkozó adatokat rögzítenek. Az országleírás a gazdaság- és a településtörténet számára elsődlegesen fontos forrás, melyet a nyelvészet, a néprajz, művészettörténet és más tudományágak is hasznosíthatnak. Bár az országleírásban egyéni szempontok nem érvényesülhettek, az egyes vidékek bemutatásában jelentős minőségi különbségek mutatkoznak. A terepet bejáró tisztek és hadmérnökök, ha erre lehetőségük nyílt, valószínűleg a vármegyei földmérőket is alkalmazták, vagy legalábbis helyismeretükre, tapasztalatukra és szóbeli közléseikre támaszkodhattak. Ezt a feltételezést támasztja alá a Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása közötti szembetűnő tartalmi különbség. A Jászkun községek és városok leírása jóval bővebb és szakszerűbb, mint a külső-szolnoki részek esetében. Még a szinte teljesen lakatlan puszták bemutatása is jóval alaposabb munkára vall, mint például a stratégiailag országosan jelentős Szolnok ismertetése. A leírások elkészítésében Bedekovich Lőrincnek, a Jászkun Kerület kiváló képességű, országosan ismert geometrájának szerepe lehetett, aki segíthette a tisztek munkáját. Ez idő tájt Heves-KülsőSzolnok vármegye hasonlóan neves megyei mérnökkel nem rendelkezett. Az 1780-as években a magyarországi munkálatokat hatvan tiszt végezte, de nevük szerint közülük csak három magyar anyanyelvű. Ok azonban a Jászkunságban és Külső-Szolnok megyében nem dolgoztak. Az ide CSENDES László: Az I. katonai felméréshez készült országleírás katonaföldrajzi és történelmi forrásértéke. In: Hadtörténeti Közlemények, 1975. 349-371. p. PÓK Judit: Bereg vármegye katonai leírása. Nyíregyháza, 1994. 10. p. 8