Segédlet a Jász-Nagykun-Szolnok megyei felekezeti anyakönyvek kutatásához a kezdetektől 1895-ig - Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltári Füzetek 12. (Szolnok, 1991)

azonosságának valódiságáért. Ugyancsak az anyakönyvekhez fordultak segítségért a különböző bíróságok, ha örökösödési ügyben kiskorú örökösök életkorát kellett megállapítani. Az anyakönyveket - magánjogi problémák kapcsán — a közigazgatási apparátus is felhasználta, ezért az állam részéről természetes volt az a törekvés, hogy megszerezzék a jogot az anyakönyvek felügyelete fölött. 1895. október 1-én bevezették az állami anyakönyvezést (az egyházak továbbra is végezték e tevékenységüket), amelylyel az egyház jelentősége gyakorlatilag e téren megszűnt. Segédletünk az anyakönyvezés első periódusához készült, amikor tehát még az egyházak kizárólagossága volt érvényben. A vizsgált Jász-Nagykun-Szolnok megyei anyakönyvek eredeti példányai az egyházaknál, a különböző felekezetű templomok anyakönyvi hivatalánál, a másodpéldányok a megyei levéltár őrizetében találhatók. Az eredeti példányokról, illetve ott, ahol azokat valamilyen ok miatt nem tudták feltárni, kiegészítésképpen a másodpéldányokról mikrofilmmásolatot készítettek 1960—1970 között a Magyar Országos Levéltár fotólaboratóriumában. E másolatokat jelenleg is a levéltár Mikrofilmtárában őrzik, melyeket a tudományos kutatók rendelkezésére bocsátanak, továbbá — ha arra szükség van — vidéki társintézményeknek kutatás céljából kikölcsönzik. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések ,,abc rendben követik egymást, azon belül pedig — ahol egy helységen belül több felekezet is volt — a különböző felekezeteket vettük fel. Megadtuk a település esetleges további nevét vagy névalakjait. Ez lehetett államigazgatási változtatás (pl. két település összevonása), de itt adtuk meg az anyakönyvben található korábbi elnevezéseket is (Bissenszög = Besenyszög). Felvettük adataink közé az Országos Levéltár Mikrofilmtárának filmszámait, ezzel kívánva segíteni a kutatói kölcsönzést. Az anyakönyvek vezetésében beállott különféle változtatások miatt úgy találtuk célszerűnek, ha negyven évenként vizsgáljuk meg a keresztelési anyakönyveket, kezdve annak első évével (1720, 1760, 1800, 1840, 1880). Egy-egy ilyen időpontban megadjuk az anyakönyv nyelvét, rovatait (ahol nem rovatos az anyakönyv, ott a tartalmát), az abban az évben megkereszteltek számát (az első éveknél gyakran előfordul, hogy év közben kezdődik az anyakönyv vezetése, ezért itt a következő teljes év keresztelési adatát közöljük). Ezután a lakóhely rovat következik, ahol a települések nevei találhatók abban a formában, ahogy az a dokumentumban szerepel. Végül az észrevételek rovatban jegyeztük fel, ha az anyakönyvben valamilyen hiányosságot (sérülés, laphiány stb.), vagy valamilyen egyéb bejegyzést találtunk (hívek összeírása, helytörténeti bejegyzések stb.). Segédletünk legfontosabb részének a lakóhely rovatot tekintjük. Itt nemcsak az adott évet vizsgáltuk, hanem a körülötte lévő néhányat is, ami nagymértékben megkönnyíti az anyakönyvekben való kutatást, hiszen nem minden lakott hely végzett önálló anyakönyvezést, és így természetesen nem szerepel a keresett felekezetek között. Ugyan a különböző katolikus névtárak feltüntetik a plébánia filiáit, de ezek csak egy-egy év adatait ismertetik, továbbá — tapasztalataink szerint - a gyakorlatban sokszor eltérnek ettől, s a szórvány eseteket nem is vizsgálják. Az adatok felvételénél egyik fő törekvésünk éppen az volt, hogy az anyakönyvezés gyakorlatára is ráirányítsuk a figyelmet. 6