Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Az ügy tanúi: Moharrem, a hatvani mirliva kethüdája — Bekir szpáhi cseribasi — Szulejmán aga Bujákról — Mehmed szeroda — Murtezá rejsz — Mehmed bírósági szolga és mások a jelenlévők közül. A pecséten: Musztafa. Hatvan, 28. Februar-9. März 1635. Der kadi von Hatvan, Mustafa, gibt die Erlaubnis zur Beerdigung eines Ertrunkenen, der in Jászberény ans Ufer gespült wurde. Die Richter und andere Einwohner beschwörten, daß es sich nicht um einen Einwohner von Jászberény handele und sie ihn nicht kennen. Auch der zabit stimmt der Erlaubnis zu. 33. Naszuhpasazáde Hüszejn budai pasának IV. Murád szultán nevében kiadott rendelete a hatvani kádinak Buda, 1635. június 7-16. A tugrán: Murád, Ahmed hán fia, mindig győzedelmes. Kádik és bírák mintaképe, az erény és igaz szó kincsesbányája, mollánk: Hatvan kádija — akinek szaporodjanak erényei! —, e magas szultáni rendelet vételekor a következő szolgáljon tudomásodra: A kegyes kormányzó, a hatvani szandzsákot arpalikként birtokló Oszmán — akinek tartson soká szerencséje! — levelet küldött, és ebben a következőket tudatta: A szultáni hász-birtokok közül a hatvani bírósági körzetben fekvő Jászberény városának lakosai, ezen szultáni rendelet birtokosai, korábban a háborús időben a különféle katonák zaklatásai miatt elfutottak és elszéledtek, városuk üresen, ráják nélkül maradt. Később olyan emberek, akik nem voltak senki bejegyzett rájái, az ellenséges országrészből és más helyekről a városba jöttek. Behódolás után oltalomlevéllel letelepedtek, a város feléledt, fejlődésnek és virágzásnak indult. Újabban az egri mukátaá eminje és néhány ziámet- és tímár-birtokos bukkant fel, és azzal az ürüggyel, hogy a városban az ő deftermásolatukba bejegyzett rájáik és azok fiai élnek, azt követelik, hogy ezek költözzenek vissza hajdani falvaikba. Ezzel a követeléssel zaklatják, sanyargatják és üldözik őket. Most magas parancsomat kérték arra, hogy ez ne folytatódjék, és a városban lakó rájákat ne akarják onnan eltelepíteni, Ezért megparancsolom, hogy miután engedelmességet parancsoló, nemes rendeletem megérkezik, kellő gondossággal nézzetek utána az ügynek. Ha a helyzet megfelel annak, ahogy előadták, és igaz, hogy a nevezett város korábban elpusztult, lakossága elfutott és elszéledt, majd az ellenséges országrészből és máshonnan vándor ráják jöttek oda oltalomlevéllel; most azonban a letelepedett ráját az egri mukátaá eminek és más ziámet- és tímár-birtokosok, azzal az ürüggyel, hogy ezek az ő bejegyzett rájáik és rájáik fiai, el akarják vinni, s így zaklatják és háborgatják őket — ha tehát mindez igaz, lépjetek közbe és akadályozzátok meg! Ezentúl ne engedjétek, hogy a városból a ráját elvigyék, hanem helyzetüknek megfelelően telepítsétek le őket. 59