Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

41. Spankau kassai német főtábornok védlevele, melyben a végbeli és kóborló magyar katonáknak fejvesztés terhe alatt megtiltja a jászkunok háborgatását, azoknak pedig megengedi ezen latrok üldözését és elfogását 1671. szeptember 4. Miután mindkét kerület lakóitól, azaz a Nagy- és Kiskunság, valamint a filiszteus kerület avagy a Jászság lakóitól különféle súlyos panaszok érkeztek hozzánk egyrészt a végbeli, másrészt a kóborló magyar katonák túlságos kicsapongásai ellen — tudniillik pénzt csikartak ki tőlük, lakosokat hurcoltak el, elhajtották barmaikat és aprójószágaikat, elvittek számos egyéb, házukhoz tartozó dolgot, és őket mindezidáig különféle más módokon károsították meg, végső szegénységbe taszítva így őket —, ezért a végbeli, úgymint a kóborló magyar katonáknak szigorúan megparancsoljuk, hogy a fent említett portyázásoktól, támadásoktól, zaklatásoktól, pénznek kisajtolásától és kártevésektől, ezen lakosok személyének és tárgyainak bárminemű cím és szín alatti elhurcolásától, valamint barmaiknak elhajtásától teljességgel és fej vesztés terhe mellett tartózkodjanak. Ha másképpen cselekszenek, az említett Nagy- és Kikunság, hasonlóképpen a filiszteus kerület avagy a Jászság lakóinak jelen levelünk erejénél fogva megengedjük, hogy ezen portyázó avagy kóborló, úgymint az Ország és a Haza ezen prédáló, kártevő és zaklató katonáit üldözzék, elfogják, letartóztassák, őket foglyokként vagy ide, Kassára, vagy — a németekre bízva őket - a legközelebbi határra vigyék, hogy — kitudódván így a dolog — az efféle prédálók és portyázok elnyerjék méltó büntetésüket. Jelen levelünket elolvasván adjátok vissza a bemutatónak! Ő szent császári és királyi fölsége udvari hadi tanácsosának, vezér főstrázsamesterének, a lovasság és a gyalogság ezredesének, nemkülönben Kassa és Felső-Magyarország többi vára kormányzójának pecsétjével. Paris Spandkau Kassa, 1671. szeptember 4-én. Egyoldalas, latin nyelvű eredeti okmány a főtábornoki ép ostyapecséttel. SZML Jászberény város iratai, 418. rsz. 1. csomó 34. sz. A király 16 70-ben Spankau Paris vezérőrnagyot nevezte ki a felső-magyarországi 13 vármegye fővezérévé. (GYÁRFÁS 1.1885. 329. )A jászkunok hamarosan őt is felkeresték panaszaikkal, ami összefüggött az önfenntartás késztette azon gyakorlattal, hogy ti. a különböző méltóságokba került új személyekkel ajánlatos volt mindig megerősíttetni a korábban kiharcolt jogokat, illetve őket pártfogóul megnyerni. Ebben az esetben azonban már főként arról volt szó, hogy mivel magyar részen nem léteztek olyanok, akik a végbeliek garázdálkodását elég hatalommal és akarattal meg bírták 307