Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

41. Mehmed hatvani szandzsákbég a jászberényieknek Hatvan, 1639. március 6-15. A jelen irat kiállításának oka a következő: Jászberény városa, Árokszállás és más, azon a vidéken fekvő falu rájái hozzánk jöttek és a következőket mondták el: Az állataikat őrző pásztoraikat, a szállásaikra jövő-menő szolgáikat fentről érkező hajdúk és rabló katonák zaklatják és háborgatják. Éjjelente pedig házaikba jönnek, élelmiszereiket elszedik és elviszik. A [magyar] kapitányok engedélyt adtak arra, hogy a rablókat elfoghassák és megölhessék. Ezen kívül az egri beglerbég és a szolnoki szandzsákot birtokló Moharrem pasa őnagysága leveleit is felmutatták, s tőlünk is hasonlót kértek. A szegény raján megkönyörülve, az ő oltalmára adtuk nekik ezt az iratunkat, hogy ebben az ügyben részünkről zaklatást ne szenvedjenek, őket senki semmiképpen ne háborgassa. Ha szükséges, mutassák fel iratunkat. Kelt az 1048. év zi-1-káde havának első harmadában. A pencsén: A szegény Mehmed, a mostani hatvani mirliva. A hátlapon a pecséten: Piri. Magyarul: Hatvani Memhet beké. Hatvan, 6.—15. März 1639. Auch der mirliva von Hatvan, Mehmed, gestattet, daß die Einwohner von Jászberény und anderer umliegender Siedlungen raubende ungarische Soldaten dingfest machen und töten können. 42. Ibrahim budai kajmakám a jászberényieknek Buda, 1639. június 12. A jelen irat kiállításának oka a következő: Híre kelt, hogy Jászberény város népe a nemes seriat ellenére és felséges rendelet nélkül új templomot épített. Elterjedt továbbá az a hír is, hogy egy hatvani lovas, pribék, a városban lerészegedett, s mivel lovát ellopták, időt vesztett; miután a többi hatvani várkatona zászlót bontva kivonult a városból, ez a pribék fogságba esett. Átvitték az ellenséges országrészbe, ahol gonosz kínzások után megölték. Ezekben az ügyekben szigorú, törvényes vizsgálatot folytattunk, amelynek során tisztázódott, hogy a templomot az eredeti épület helyén, az eredeti alapokon építették újjá, s az eredetinél sem szélesebb, sem magasabb nem lett. Az is beigazolódott, hogy az említett pribékhez semmi közük nem volt, a maga hibájából esett fogságba. Ezért ezután sem a templom, sem a pribék ügye miatt ne zaklassák őket. Erről a jelen iratot adtuk kezükbe, hogy szükség esetén felhasználhassák. Kelt az 1049. év jóságos szafar havának 10. napján. A szegény Ibrahim, a jelenlegi budai kajmakám. A hátlapon a pecséten: Ibrahim. 68