Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

amíg nem fizetjük ki, nem fogadják el kérésünket. Amikor pedig hagyatéki osztást kell végezni, a vilajet kádija tíz gurusból egyet vesz el. Eminünk erővel arra kényszerít minket, hogy vessünk és arassunk neki, a megtermelt gabonát kicsépeljük, rétjeit kaszáljuk, [a levágott szénát] elhordjuk és kiszárítsuk, s miután beszedi tőlünk a tűzifa és széna adót, fát és szénát is hordat magának. Több pénzt szed tőlünk, mint amennyi tűzifa és széna megváltást a vilajet összeírója meghatározott. S még több hasonló törvénytelenséget szenvedünk el." Ezek miatt állítottuk ki és adtuk a rajának ezt az iratunkat, -hogy se a vilajet kádija, se az emin ne követeljen a rajától semmit, ami a seriattal és a kánunnal ellenkezik, s ne önkényeskedjenek. Amikor — ahogy előadták — a város lakosai közül valaki meghal, vizsgálati díj címén pénzt követelni ellenkezik a nemes seriattal és a magas kánunnal, ezért ne követeljenek. Ha a rája az emineknek vet, arat, tűzifát és szénát szállít, s mindezt saját jószántából teszi, ne nyomorgassák azzal, hogy ezt ellenérték nélkül követelik tőle. Ha hagyatéki osztásra kerül sor, a vilajet kádija ezer akcséból tizenötöt foglaljon le, többet ne. És amikor a rája a vilajet összeírója által megszabott és előírt tűzifát és szénát szállítja be, ha nem ellenérték nélkül viszi, a napi áron fizessék meg neki járandóságát, így vegyétek tudomásul! Kelt a 983. év rebi-ül-ewel havának második napján, a jólvédett Buda székhelyen. A pencsén: Musztafa (?). A hátlapon a pecséten: Musztafa (?). Magyarul három feljegyzés: Kincstartó levele, hogy aki meghal, pénzt ne adjonk tüle. Kincstartó levele, hogy aki meghal, ne vehessen pénzt az eméng rajta. Kincstartó levele, hogy az ki... rajta. Az irat eredetije elveszett, a mikorfilmen a pencse és a pecsét elmosódott. Ofen (Buda), 11. Juni 1575. Mustafa, der defterdár von Ofen, verbietet jene Gesetzwidrigkeiten, wegen derer sich die Leute aus Jászberény beschweren: Die Bestattung ihrer Toten wird ihnen erst nach der Entrichtung von 32 akce genehmigt; bei einer Erbteilung verlangt der kadi nicht 15 Tausendstel des hinterlassenen Wertes, sondern ein Zehntel; die emine zwingen die Einwohner, für sie zu säen, zu ernten, zu dreschen, zu mähen sowie Heu und Brennholz zu tragen, desweiteren nehmen sie mehr Geld für die Heu- und Brennholzsteuern als in den Listen des vilayets vorgeschrieben ist. 4. Szokollu Musztafa budai pasa a pesti kádinak Buda, 1577. október 28. A muszlim bírák legigazságosabbja, az igazhívő kormányzók legjelesebbje, az erény és igaz szó kincsesbányája, mohánk: Pest kádija — akinek szaporodjanak erényei! —, levelünk vételekor [a következő szolgáljon tudomásodra]: 31