Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)
Nagyságtokot alázzatos suplicatiónk által kelletik illyen dolog felől megtalálnunk, hogy it csak szomszédságunk, falusi uraimék, úgy mint Szent Lőrincz Kataiak, ennek előtte való esztendőkben az határunk véget perben indulván, úgyannyira, hogy jó darab földünköt el akarták foglalni, mellyet mi is nem szenvedhetvén, hogy más valami oly állapot is ne történjék belőle. Azért mi vármegyénk esküdt szolgabíráit, töb esküdt társaival kihoztuk azon villongó határoknak meglátogatására, hogy eligazítsák, mely határokot sok külsőbéli emberekkel edgy üt meg is járván, az tanúk vallásából is megértvén ázzon határokhoz igaz jussunkot lenni, ázzon határokot mind helybenhatták. Kikrül ugyanazzon vármegye esküdteinek pecsétes levelével is töb mellettek lévő esküdteikkel együtt megbizonyíthatjuk, az mint Nagyságtok igazságunkot ázzon határlevélből megértheti, mely igazságban ázzon Szent Lőrincz Katái uraimék semmiképen meg nem akarnak állani, hanem hol katonákkal, hol másképen fenegetnek bennünket, sőt most is immár ázzon igaz határokot, kiket helybenhatták, elszántották, és az igaz jaz földünkbe is nagy darabon be akarnak gyűni. Hanem mostan Nagyságtok oltalmazzásához bízván alázzatosan kérjük Nagyságtokot, szegény helyünknek megmaradásáért lévén oltalommal, adjon oly erősséget, hogy az Jazságban levő böcsületes esküdt emberséges emberek azon eligazzítatot határokot újonnan hányatassák fel. Nagyságtok annak kötelit is vesse, az ki a másikon átalmegyen. Azonkívül töb panaszunk közül is Balassa urunk ő nagysága közöttünk való három határ között fogván egy darab földecskét pusztának, ki miat immár marháinkat is elhajtatván embereinket is elvitték, sok ideig nyomorúságban is tartotta, melyhez semmi igazsága nem lévén, az Isten akkor megszabaditot. Most immár meg újonnan fenyeget és szinte csaknem falunknak töviben akarja azon föld határát vetni, kiben semmi módja nincsen, mivel ezen elmúlt háborúságos időknek előtte azon határokra is vármegyéknek esküdt szolgabíráik, esküdteivel edgyütt ázzon határokra kihoztuk volt, az kiket helyben is hattak, de mivel az ellenség reánk gyűvén azon szolgabírót útjában találván az tatárok megölték, az határlevelünk nála lévén az is elveszet. Hanem kérjük Nagyságtokot, legyen hozzánk oltalommal, hogy ő nagysága is ne háborgasson az igaz határon kívül, mert ha Nagyságtok saját jaz földünköt odaengedi, meg nem maradhatunk helyünkben, mivel mindenfelől félünk, és így semmi élő földünk nem lészen. Kérjük Nagyságtokat, hogy ő nagyságának is felőle és tiltsa, hogy hagyjon békét az mi saját földünkön! Azonkívül Nagyságtoktól minden jó választ várunk, mihez tartsuk magunkot, hogyha ázzon határokra újonnan való fassiókot szedjünk-e, vagy mihez alkalmaztassuk magunkot. Ezek után Isten sok esztendeig tartsa és éltesse kedves jó egészségben minden hozzátartozókkal edgyütt! Datum in Félszarusini 26. die Maii 1669. Nagyságtoknak szegény, alázatos taxás jobbágyi félszarusi [Fényszarui] bírák és esküdtek szolgálnak (m.p.) 302
