Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Mivel az tisztelt és nemes Jász Beriny-i Ferenc Kovács mellette lévő tiszteletes bírói társával, Bárányi Pállal, azon tiszteletes Jász Berény várossának nemes tanácsával egyetemben találának meg levelekkel azon Jász Berény várossában lakozó tiszteletes vargamester társaink, nevezet szerint: az tiszteletes Varga Miklós, Varga Páll és Varga Gáspár atyánkfiai által. Jelentik az meg írott böcsülletes bírák, hogy az ő kegyelmek jászsági nemes Berény várossában tiszteletes vargamesterek némelly erkölcstelen és maga viseletlen vargamesterek által búkat és bosszúságokat szenvednének. Kívánnák, hogy közöttök is efféle egyenetlenségek eltávoztatnának, és ki-ki a régi tiszteletes mestereknek jó rendtartási, articulusi szerént élnének. Kérének azon bennünköt, hogy lennénk mellettek, és az mi céhünknek igaz rendit levél által pecsétünkkel confirmálván kiadnánk, melly illyetén kegyes kívánságoknak mi is engedelmeskedtünk. De hogy a mi régi attyáink mint és hogy jutottanak ezen igazságra, nem akartuk elmúlatni, hanem nagyobb igazságul ezen levelünkben elő akarjuk állatni, hány rendbéli céhektül vett eredetet és erősséget. Hogy amiképpen az több várasokban, úgy ők is a' szerént az böcsülletes varga céhnek igazságával élhessenek, mutattunk elő Komárom várossábul kiadott céhleveleket, nem haszontalanokat, nem híjába valókat, sem vélekedésbül valókat, de sőtt inkább minden vétek nélkül valókat, mellynek bizonyos erei így következnek: Mi, császárunk ő felsége Komáromi szabad városnak főbírája, Gáli Imre az tiszteletes tanács uraimékkal együtt — nevezet szerint Kovács György, Börczi Imre, Börczi János, Csapota Ferencz, Varga Gergely, Nagy Antal, Halász Barrabás, Lakatjárto Bálás, Mészáros Mihály, Szabó János, Szűcs Bálás - adjuk értésére és örökké való emlékezetire mindeneknek, a leiknek illik, hogy az tiszteletes férfiak, Varga György és Varga Tamás a mi tulajdon személlyünket megkeresvén az több fő mesterek által — kiknek mind személlyek, mesterségek, lakások az ő felsége esztergomi végházában vagyon — jelentik és kérvén azon minket, miképpen szokott egyébb nevezetes fő várasakban a mi eleinknek rendelések, szokások, privilégiumok az mesterség dolgában lenni? Mind egy rendbéli mesterembereknek lenni, kiváltképpen az vargamestereknek? Kérvén azért mind fejenként minket azon, hogy azon megnevezett privilégium a vagy céhlevél leírattatnék, és nékiek kiadni engedtetnék. Mi pedig az ő tisztességes emlékezetekre s kérésekre lelkünk ismerete szerént, minden viszálkodás és háborúság eltávoztatása nélkül ez nagy munkát, terhet, fáradságot felvévén engedtük kéréseknek, hogy a megnevezett vargamesterek minden esztendőként az attyafiságot öszvegyűjtsék, céhmestert és dékánt válasszanak. Melly jóra igyekezetekre nézve privilégiumnak és articulusának levelit írván kiadtuk, mellyet személlyünk előtt meg is magyaráztattunk, melly nem haszontalan, nem hiába s nem vélekedésbül való. De hogy kiváltképpen kinek-kinek az ő mesterségére nézendő esztendőknek eltöltése kétségben ne lenne, sőtt inkább törvény szerént igazán kiirattatván, és feljegyeztetvén lenne, az mellyet az felül megnevezett vargamesterek előtt, az ő több mestertársainak ő felsége esztergomi végházában lakozó vargamestereknek kérésekre mindennemű ellenvetés, kételkedés ellen kiírattunk, kiíratván megcselekedtük, s ki is adtuk. Melly illyetén igazságos cselekedeteket az böcsülletes, fölül megnevezett Komárom városi uraiméknak s céhbeli vargamester társainknak mi is, kik itt császár urunk ő felsége esztergomi végházába pro anno 1563 gondviselőkké rendeltettünk, megértvén 267