Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Végezetül említjük az ILLÉSY János által összeválogatott és magyar nyelvre fordított oklevéltárat, melyet PINTÉR Jenő adott ki Jászberény R.T. Város Levéltárában lévő kiváltságlevelek és oklevelek gyűjteménye címmel (Jászberény, é.n.). Az okevéltár 82 db a Jászkun Kerület levéltárában addig felkutatott, többségében latin nyelvű, eredeti privilégiumot és oltalomlevelet tesz közzé (1484-1811), továbbá 49 db 1323 és 1681 között keletkezett olyan oklevelet mutat be, amelyek csak az 1802. évi átírásban maradtak fenn. A gyűjtemény a jászkunok mindig féltve őrzött azon dokumentumait tartalmazza, amelyeket mint a király jobbágyai jogaik és védelmük biztosítására a legkülönbözőbb hivatalokból és méltóságoktól (a királytól a várkapitányokig) szereztek be. Ezek a magyar hatóságoktól érkezett okmányok — a török adminisztrációtól nyert hasonló levelekkel együtt — jelentettek számukra a legválságosabb időkben is némi garanciát, s éltettek bennük kicsiny reményt sorsuk jobbra fordulásában. Megőrzésük mindig létfontosságú volt, s többségük ma is megvan. E forráscsoport azonban — éppen a sajátos funkció miatt — tartalmában eléggé behatárolt maradt. Erre a körülményre is figyelemmel voltunk jelen fonásgyűjteményünk készítése során, s arra törekedtünk, hogy a fenti oklevéltár mellé olyan válogatást adjunk, amely elsősorban a jász föld történetének eddig kevésbé feltárt területeiről szolgáltat ismereteket. Célunk volt az is, hogy e kötet első részében közzétett török levelek gazdag forrásanyagát a magyar hatóságoknál és a jász közösségeknél keletkezett iratok bemutatásával egészítsük ki, s mintegy közvetlen lehetőséget is teremtsünk az eltérő természetű forrásokban foglaltak összehasonlításására, szembesítésére. Leginkább azonban azt szerettük volna elérni, hogy a jász falvak török kori mindennapjainak, való életének bemutatásához járuljunk hozzá megbízható, pontos, új ismeretekkel. A hosszú kutatómunkát elsősorban saját levéltárunkban és az Országos Levéltárban végeztük. Tudatosan törekedtünk arra, hogy a települések életének legkülönbözőbb területeire, mozzanataira vonatkozó iratokat kutassuk fel. Mi is valljuk azt a véleményt, hogy e korszak árnyaltabb, pontosabb feltárásához rendkívül fontos minden apró adat, megállapítás, ezért a legkülönfélébb irategyüttesek átnézésére is figyelemmel voltunk. Válogatásunk mégsem lehetett teljesebb, mert alig sikerült valamivel több megfelelő dokumentumra találnunk a közlésre kiválasztott 60 darabnál. De nem lehetünk elégedetlenek sem, mert így is számos terjedelmes, nagyon értékes, sok új információt hordozó dokumentummal gazdagíthattuk a Jászság feltárt történeti anyagát. Gyűjteményünk nemcsak a helytörténet kutatóinak nyújt hasznos segítséget, fontos ismereteket tartalmaz a névkutatás jogtörténet, történeti földrajz, településtörténet művelői számára is, de jól segítheti a belső migráció és a jász népesség kontinuitásának vizsgálatát is. A forrásanyagban több tartalmi csoport határozható meg. Terjedelemben és számban is az egyik legjelentősebb a jászok adózásával, szolgáltatásaival kapcsolatos dokumentumcsoport (15 db.). Ebből 10 forrás konkrét számadatokat rögzít a korabeli adókról, szolgáltatásokról, szolgálatokról (1., 3—7., 10., 13., 15., 40. sz. dokum.), 4 irat általánosabb vonatkozásokat tartalmaz (48., 51., 57., 58. sz.), a 42. számú pedig a magyar és török részre járó adók teljesítésének egyik megyei szabályzatát őrizte meg. Az iratcsoport gazdag anyaga szükségessé teszi, hogy a jászkunok XVI-XVII. századi adózásáról is szóljunk. 182