Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

tenné szükségessé." (35. sz.) A törökök tudomásul vették, hogy a nádor időnként a maga hatáskörében dönt, a török szerveknél pedig közbenjár a jászok ügyeiben. Hozzájárulásukat adták a területen szerveződött parasztvármegye működéséhez, és elfogadták, hogy Jászberény elöljárói az egész Jászság képviseletében tartottak kapcsolatot a török hatóságokkal. Jászberény a 16. században a törökök számára katonai jelentőségre emelkedett. Amikor a béketárgyalások megindultával majd a drinápolyi békével (1568) Eger újabb ostromának és bevételének lehetősége hosszú időre elesett, még 1567—68-ban palánkvárat építettek Jászberény mellett,

3 hogy a várláncolatukon Szolnoktól és .Szentmiklóstól Hatvanig tátongó rést ki töltsék. Az általuk Dzsánfedá-nak (jelentése: lelket mentő, lelket áldozó) nevezett várba 392 fős őrséget

4 ültettek, melléjük polgári hatóságokként egy kádit és egy vojvodát, akiknek fölöttesei Hatvanban és Budán székeltek. Amikor a század végén törökké lett Eger, Dzsánfedá elvesztette jelentőségét. Az 1580-as tűz után még helyreállították,

5 azután azonban, hogy valamikor az 1620-as években leégett, hagyták elpusztulni. Egy 1621. április 23—május 2. között kelt irat említi utoljára (21. sz.), s létének nemsokára még emléke is elmosódott. Amíg a vár állt, Jászberény lakói itt teljesítették a rájuk rótt várépítési robotot; 1647-ben már mind a jászberényiek, mind a hatvani vár legöregebb katonái úgy nyilatkoztak, hogy a város ,,a felséges hódítás óta Hatvan várát javítja és építi" (66. sz.). Az elpusztult várból visszahívták a kádit, a fentebb említett négy város közül sorban az utolsóként. A kádi és a vojvoda korábban sem láthatta el a város teljes igazgatását, hiszen pl. a lakosok adóügyeivel foglalkozó eminek mindig Hatvanban laktak. Most a török igazgatás kulcsfigurája, a kádi is eltűnt a Jászságból (ugyanaz az irat említi utoljára, amelyik a várat), a vidék településeinek valamennyi ügyét a szandzsák-székhelyen, Hatvanban, magasabb szinten pedig a vilajet-központban, Egerben intézték. A város levéltárában megmaradt török iratok java része ezekben a központokban: Budán, Egerben és Hatvanban kelt. Dzsánfedá kádijától nem maradt írás, a budai hatóságoktól viszont a 17. századból is több, amikor pedig a Jászság már Eger alá tartozott. A fennmaradt török levelek a város és a török hatóságok kapcsolatait őrizték meg. Ha az iratok nyelvét szóstatisztikai vizsgálat alá vetnénk, az igék közül gyakoriságban egészen biztosan a 'sanyargat, törvénytelenül jár el, zaklat, háborgat' rokonértelmű igék kerülnének első helyre, míg a főnevek közül a törvényességet számon kérő, és arra figyelmeztető 'seriat, kánun és nemes rendelet'. Iratanyagunk nagy része ugyanis engedély és rendelet (szemben más városokéval, ahol sok adónyugta maradt). Az ügyintézésnek abban a menetében keletkeztek, amelyben az alattvalók kérnek és panaszkodnak, a hatóságok engedélyeznek, elrendelnek és tiltanak. Ebből természetesen következik, hogy az iratok mindegyre a város és a török hatóságok kapcsolatának neuralgikus pontjaira térnek vissza. Másfél évszázados huzako3 Hajdú-Bihar Megyei Levéltar, Debrecen török iratai 59 (regesztaja: FEKETE Lajos: Debrecen varos levéltárának török oklevelei. Levéltári Közlemények 1925, 10. sz. regeszta.) 4

VELICS Antal: Magyarországi török kincstári defterek. II. Bp. 1890,384. 5

TAKÁTS Sándor-ECKHART Ferenc-SZEKFÜ Gyula: A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. Bp. 1915,214. 11