Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)
az eméng, hanem minden jószágábúl 15 öt oszporát, akár minemű marhája jószága leszön, mindenikbül tizen öt öt oszporát. Ha valami hirtelen avagy véletlen halál, verekedés, vér esik, három négy forintnál többet az eméng ne vehessen. Anno 1652. Török kézjegy (?). Ofen, 12.—21. Dezember 1652. Im Namen des Sultans Mehmed IV. herausgegebener ferman des beylerbeyi von Ofen. Murad, an den kadi von Hatvan. Aufgrund der vorgebrachten Klage der Jászberényer verbietet er, daß der kassám auch in solchen Fällen Erbteilung erzwingt und Gebühren verlangt, wo die Erben des Verstorbenen im Erwachsenenalter sind, am Ort sind und keine Erbteilung verlangen. Wenn tatsächlich die Notwendigkeit einer Erbteilung besteht, können 15 Tausendstel vom Wert des Erbes als Gebühr einbehalten werden. Bei Tod durch einen Unglücksfall sei es verboten, Blutgeld zu fordern. 78. Murád budai pasának IV. Mehmed szultán nevében kiadott rendelete az egri beglerbégnek, a hatvani szandzsákbégnek és az egri és hatvani kádiknak Buda, 1652. december 22-31. A tugrán: Mehmed, Ibrahim hán fia, mindig győzedelmes. Kegyes kormányzó, az előkelő nemesek kiválósága, hatalom és méltóság ura, nagyság és fenség birtokosa, akit a mindenható égi király bőkezű kegyével megajándékozott: Eger beglerbégje — akinek tartson soká szerencséje! —, a kegyes elöljárók mintaképe, a dicső előkelők büszkesége, hatalom és méltóság ura, akit a mindentudó király bőkezű kegyével megajándékozott: Hatvan szandzsákbégje — akinek tartson soká tekintélye! — és a kádik és bírák mintaképei, az erény és igaz szó kincsesbányái: Eger és Hatvan kádijai — akiknek szaporodjanak erényeik! —, e magas szultáni rendelet vételekor a következő szolgáljon tudomástokra: A hatvani szandzsákban fekvő szultáni hász-falvak népe, jelen szultáni rendelet felmutatói, a következőket jelentették a budai dívánban: Mostanáig e falvakban betakarítás idején a hász-birtokok eminjei az egész megtermelt gabonából szedték a tizedet oly módon, hogy tíz keresztből (dokurdzsun) egy keresztet vettek el, azután az így nyert tizedgabonát a falvak határában halmokba hordatták. Akkor minden lakos öszszegyülekezett és kicsépelte a halomba hordott gabonát. Amennyi szemet ez adott, annyival az eminek beérték. E módszerrel mindenki meg volt elégedve. Mostanában azonban az eminek a tizedgabonát nem hordatják halmokba a falvakban a régi szokás szerint, hanem arra utasítják a ráját, hogy a maga gabonáját ki-ki vigye haza a házába. Azután a régi szokás ellenére, önkényesen minden keresztből 3-3 kejl szemet követelnek, s a rajának ezzel jelentős kárt okoznak. Ennek megakadályozására nyomatékos figyelmeztetéssel már kiadtam egy nemes rendeletet. A nevezett hász-birtokok eminjei azonban nem törődtek vele, és a régi szokás ellenére tovább önkényeskedtek. Ezért 99