Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 10. (Szolnok, 1987)
tűnő zselléresedés a 19. század elején figyelhető meg, szoros összefüggésben az állattartás visszaszorulásával és a gabonatermesztés előtérbe kerülésével. A kései feudális kor társadalmi rétegeit jelző öcsödi számok (családfők) az alábbiak: 98 év 1715 1725 1744 1754 1794 1805 1826 1832 telkesjobbágy házas zsellér hazátlan zsellér 14 42 4 87 14 128 46 235 111 61 252 184 77 355 287 158 344 277 36 Az Öcsödön élő nemes családok száma 1837-ben 22 volt, de közülük 13 birtoktalanként szerepelt az összeírásban." A parasztság egyes rétegei közötti szakadék a reformkorban nőtt meg. Az 1847 tavaszán fellépett súlyos ínséget követően 128 öcsödi családfő annyira szegény volt, hogy a közvetlen létfenntartásra kapott kölcsönt utóbb sem volt képes visszafizetni . 10 ° A módosabb telkesjobbágyok viszont jelentős gazdasági erőt képviseltek és — Szarvas, Szentes, Békéscsaba példájára — 1845-ben örökváltság útján akartak szabadulni a jobbágy terhektől. A földesurak nem szerződtek velük. 101 A jobbágyfelszabadítással 347 telkesjobbágy lett az addig használt föld tulajdonosa. (217 családfő 1/4—1/2 telkes, 81 családfő 1/2—3/4 telkes, 34 pedig 3/4—1 telkes volt. Egy telken felüli területet mindössze 15 családfő birtokolt. 102 ) A jobbágyfelszabadítás mérlege — a közös használatban maradt legelőterület nélkül — közel tízezer hold paraszti tulajdonba kerülését, valamint 4837 hold volt nemesi földet (ebből 4462 holdat tett ki a bábockai nagybirtok, 375 holdat a többi volt nemesi birtok) fejezett ki. A házas zsellérek egy-két holdnyi legelőföldet kaptak csupán családonként, a hazátlan zsellérek semmit sem. A parasztbirtokosok 1848 utáni erősödését egy ideig elősegítette az is, hogy a község határában nem volt erőteljesebb, korszerűen gazdálkodó nagybirtok. (A saját kezelésben tartott és 1895-ben 2077 kat. holdas Léderer-birtok léte sem változtatott ezen.) A község földesgazdái és részben a kisparasztjai a nagy- és középbirtokokat — főleg báró Wodianer 2663 kat. holdját — bérbe vették. A volt zsellérek végleg bérmunkássá váltak, tavasztól őszig kellett megkeresniük egész évre a betevő falatot. A nincstelen vagy csak kis házzal rendelkező öcsödi földmunkásság körében az 1863. évi katasztrofális szárazság idején már 756 ínséges családot írtak össze. 103 1894-ben 818 agrárproletár család volt a községben: 772 mezei munkás, 79 cseléd. 104 Az agrárproletárok aránya (keresők és eltartott családtagok együtt) a teljes lakosságszámon belül 1900-ban 2850 fő (35,4 %), 1920-ban 3249 fő (42,5 %), 1930-ban 2296 fő (22,5 %) volt. A 1920 utáni csökkenés az ún. Nagyatádi-féle földreform és az elvándorlás következménye volt. A földmunkások jelentős része az 1860-as évektől fogva vállalt rendszeres vagy időleges kubikmunkát a vízszabályozásoknál, út- és vasútépítéseknél. Részes aratóként is többen mentek más községek határába Öcsödről. A száz kat. holdon felüli területtel rendelkező birtokosok száma 1895-ben 20, 1922-ben 11 volt, a tulajdonukban lévő föld mennyisége viszont az 1895. évi 11 712 kat. holdról 1920-ig 9756 kat. holdra, 1923-ig 9235 kat. holdra változott. 105 Még 1935-ben is 7968 kat. holdat foglaltak el a száz holdasnál 20
