Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)
szervezetek maguk is passzivitásba vonultak. „Nagykörűből jelentés érkezett, hogy a DÉFOSZ nem akar részt venni a Nép frontbizottsági üléseken — de ugyanez más községekben is tapasztalható" - olvashatjuk a megyei mezőgazdasági operatív bizottság 1950. augusztus 2-i ülésének jegyzőkönyvében. 139 A DÉFOSZ Szolnok megyei helyzetével kapcsolatban a szervezet központja 1950. november 22-én azt állapított' meg, hogy a taggyűléseken a tagságnak csak 30—40%-a vesz részt, 1951. augusztus 21-én pedig annak a veszélyére hívta fel a figyelmet, hogy a járási titkárságok „állami vagy pártvonalra térnek át". 140 Tagságuk egy részének — esetenként többségének — passzivitása számos területen korlátozta a tömegszervezetek működésének eredményességét. így volt ez a szövetkezetpolitika végrehajtását segítő tevékenységénél is. Az 1950. szeptember 6-i értekezleten elhangzottak szerint a DÉFOSZ a kollektivizálásban azért „nem képes olyan munkát végezni, mint amilyent kellene", mert kevés az aktívája, a felfejlesztés során ugyanis a szervezet tagságának a megyében „csak kis része vett részt a felvilágosító munkában, a vezetőségnek is mindössze 35—40%-a." 141 A helyzet ilyen alakulásában az általános okok mellett számottevő szerepet játszott az is, hogy az átszervezés megindítása óta eltelt egy-két év még nem volt elég a tömegszervezeti tagok, vagy akár csak a vezetők teljes körének meggyőzésére a közös gazdálkodás előnyeiről. A tömegszervezetek közül leggyakrabban a DÉFOSZ helyi vezetőségeinek magatartását bírálták, különösen az 1950. nyári—őszi kampány idején. A Szolnok megyei DÉFOSZ-szervezetek munkájáról adott 1950. július 14-i jelentés szerint a tszcs-kről beszélnek, de „a tszcs-n kívülálló vezetőségi tagok legnagyobb része passzív magatartást tanúsít a tszcs felé", s példaként Tiszaderzs és Kunhegyes esetét említette. 142 A szolnoki járásra vonatkozóan — elismerve, az egyes helyeken (Nagykörű, Újszász) folyó aktív agitációs tevékenységet — augusztus 8-án általános jelenségnek minősítették a helyi DÉFOSZ-vezetők húzódozását a tszcs-be való belépéstől. Alig egy héttel később — augusztus 14-én — a megyei titkárság jelentése Mezőtúrra és Túrkevére vonatkozóan tett elmarasztaló megjegyzéseket, s Karcag, Jászberény, Szajol és Rákóczifalva esetében is olyan értékelést adott, amely szerint „még a Défosz vezetőség sem ébredt tudatára annak, hogy példamutatással kellene elöljárni a dolgozó parasztok között." 143 Cibakháza vezetőjegyzője augusztus 20-án rossz példaként említette a helyi DÉFOSZ-szervezet vezetőit, mert azok nem léptek be a tszcs-be. 144 A DÉFOSZ megyei titkárságának termelési felelőse augusztus 21-i jelentésében a megye egészére vonatkoztatva állapította meg: „Legtöbb községben maga a DÉFOSZ vezetőségünk sem értette meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit és még mindig görcsösen ragaszkodik a régi, elavult, de megszokott termelési módszerhez. És azokon a helyeken, ahol maga a vezetőség sem lépett be, ott a DÉFOSZ részéről az agitáció vagy nagyon gyenge, vagy 139 MSZMP SZMB Arch. 39. f. 2. fcs. 1 74. őe. 140 SZOT KL MKDOSZ 1950 - 233. és 1951 - 460. l41 Uo. 1950 - 216. 142 Uo. 1950 216. 143 Uo. 1950 -309. l44 Uo. 1950 -310. 97
