Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)
dálkodás iránt legnagyobb érdeklődést mutató paraszti rétegek. Az 1949 első hónapjaiban lezajlott felülvizsgálatokról készült dokumentumokból kitűnik, hogy a termelőszövetkezeti csoportokba belépett szegényparasztoknak általában nagyobb része, számos esetben túlnyomó többsége, vagy egésze DÉFOSZ-tag volt. Részarányuk a karcagi 2. és 3., a kenderesi 1., a mezőtúri 1., 2., 5., 11., és 24., a tomajmonostorai 1., a kunhegyesi 6. számú, valamint a tiszabői és zagyvarékasi tszcs-nél 100%-ot tett ki, s a kunhegyesi 1. számú tszcs-nél is megközelítette, az abádszalóki 2. számú tszcs-nél elérte, a mezőtúri 26. számú tszcs-nél pedig meghaladta a 90%-ot. 63 Az általános paraszti tömegszervezeti jelleggel felruházott DÉFOSZ-ra épülő termelőszövetkezeti csoportok mellett Szolnok megyében 1949-ben működtek olyan — országszerte lényegesen ritkábban fellelhető — közös gazdaságok is, amelyek teljes egészében a rétegszervezetekhez kötődve jöttek létre. A megye területén az MNDSZ egy helyen, az EPOSZ több településen szervezett tszcs-t túlnyomórészt vagy teljesen saját tagsága köréből. Az MNDSZ termelőcsoportja a korabeli felülvizsgálati adatlap szerint 1949. április 19-én alakult meg úgy, hogy a nőszövetség és az MDP helyi titkára segítségével az alapítók kollektív művelésbe vettek egy — a 9.000/1948. számú kormányrendelet alapján igénybevett, de hasznosítatlanul maradt — 83 kh-s földterületet. A tszcs, amelynek létrehozói — 17 fő — egy kivételével asszonyok voltak, a III. működési típust választotta. A csoport vezetősége MNDSZ-tagokból tevődött ki, s a korabeli dokumentumokból arra lehet következtetni - bár teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani —, hogy az asszonytagok valamennyien szerepeltek a nőszövetség tagnévsorában is. 64 Alakuláskor a tszcs az MNDSZ helyi titkárának nevét vette fel, májusban azonban a „Varga Rózsa" nevet „Hámán Kató"-ra változtatta. 65 A kisújszállási MNDSZ termelőcsoport azzal a célkitűzéssel indult, hogy „legnagyobb részt baromfitenyésztéssel kívánnak foglalkozni", de a május végi feljegyzésekből kitűnik, hogy sertéstartásra is vállalkozni akartak. 66 A Földművelésügyi Minisztérium Termelőszövetkezeti Főosztályának 1949. augusztus 23-i - a megyei Mezőgazdasági Igazgatósághoz küldött — levele a tevékenységi kör további bővítésére utal, közölve, hogy a kisújszállási Hámán Kató tszcs a helyi földművesszövetkezettől egy 80 férőhelyes szarvasmarha-istállót vett át. 67 Az „asszony-tszcs" működése során sok nehézséggel küzdött. A legáltalánosabb problémát a nehéz fizikai munkák elvégzése jelentette, mivel csak egy férfi tagja volt a közös gazdaságnak. Gondot okozott még többek között, hogy a tavaszi alakulás miatt a csoport nem rendelkezett kenyérgabona vetéssel, következésképpen terméssel 63 UMKL FM Tsz Főo. Szolnok megye 1951. Karcag, 1950. Karcag, 1951. Kenderes, 1951. Mezőtúr, 1949. Mezőtúr, 1949. Tomajnionostora, 1951. Kunhegyes, 1949. Tisza bő, 1951. Zagy varékas, MSZMP SZMB Arch. 39. f. 2. fcs. 197. 5c., valamint UMKL I'M Tsz Főo. Szolnok megye 1950. Abádszalók és 1949. Mezőtúr adatai alapján. 64 UMKL FM Tsz Főo. Szolnok megye 1951. Kisújszállás. 65 Uo. 7551/KÍ-54/1949. 66 Uo. Szolnok megye 1951 Kisújszállás és 755l/Ki-29/1949. 67 Uo. 7551/Ki -169/1949. 56
