Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)

abban a konferencia előtt kibontakozó vitában, amely arról folyt, hogy a pártifjúsági szervezetek közös parasztprogramja tartalmazzon-e politikai célkitűzéseket, vagy csupán együttműködési szerződés legyen. A viták során számos olyan állásfoglalás látott napvilágot, amely az ifjúságnak a politikától való távolmaradását hirdette. A haladó erők ezzel szemben azt hangoztatták, hogy a fiatalok céljai elválaszthatatlanok az ország felemelkedéséért, a demokrácia győzelméért vívott harctól, és arra is rámutattak, hogy a fiatalok politikai passzivitása a kibontakozást akadályozó erőknek kedvez. Az ifjúsági szervezetek közös megbeszélései és programjai közvetve elősegítették az egységszervezet létrehozását. A tényleges megvalósításért azonban még harcot kellett folytatni a SZIM és a FISZ vezetőinek és tagságának egy részével, akik a szervezeti egységet ellenezték. Ehhez a harchoz komoly támogatást nyújtott a Magyar Kommunista Párt, amely 1947. november 25-i állásfoglalásában leszögezte: „ifjúsági politikánk legfőbb feladata, hogy a parasztifjúság számára ... egy egységes ifjúsági szervezetet hozzunk létre."

6 1947/48 fordulóján a dobogókői programot elfogadó négy pártifjúsági szervezet annak érdekében, hogy a decemberi állásfoglalással szembeni idegenkedést, sőt helyenként ellenséges hangulatot megszüntessék és az együttműködésnek híveket szerezzenek, az egész országra kiterjedő agitációs munkába kezdett. Megyénként konferenciákra került sor, amelyeken a megyei ifjúsági vezetőkkel megvitatták az országos programot és az azzal kapcsolatos helyi teendőket. Miután a középszintű megbeszélések lezajlottak, összehívták a községi szervezetek vezetőit, hogy az országos és a megyei megállapodásokat és programokat ismertessék. Ezek a beszélgetések, viták azt mutatták, hogy általában elfogadták a dobogókői irányelveket, azonban helyenként továbbra is kifogásolták annak politikus jellegét és helyette a követelések és célok politikailag „semleges" megfogalmazását igényelték. Ezeket a véleményeket és a szervezeti egység megvalósításával szemben esetenként mutatkozó ellenállást nem volt könnyű visszaszorítani. A dobogókői határozat alapján a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa keretében létrejött Falusi Ifjúsági Iroda, s az annak munkája nyomán megalakuló megyei összekötő bizottságok és községi ifjúsági bizottságok csak fokozatosan tudták megváltoztatni a helyzetet. A helyi szervezetek közötti ellentéteket nem is sikerült maradéktalanul megszüntetni.

7 1948 elején - a még mutatkozó nehézségek ellenére — a parasztfiatalok egységszervezetének ügye számára egyre kedvezőbbé váltak a feltételek. A szociáldemokrata pártban bekövetkezett tisztogatás, amely a jobboldali elemeket kiszorította, a SZIM magatartását is számottevően megváltoztatta. Január—február folyamán már egyre kevésbé voltak jellemzők az ifjúsági egység elleni állásfoglalások. 1948. február elején már egyértelműen és közvetlenül a rétegszervezetek létrehozását tűzték napirendre. A Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom (SZÍT), Egységbe ifjúság! (Válogatott iratok a magyar ifjúsági mozgalom történetéből 1944 október 1948 március.) Bp. 1973. 419. 7 Az ellentétre Szolnok megyéből is találunk példát. Kengyelről még 1948. április 1-én is azt jelentették, hogy „az ifjúsági szervezetek vezetői egymással vetélkednek", s ennek megszűnése csak az egységes ifjúsági szervezet létrehozásától várható. SZML Szolnok megye alispáni irata 16.830/ 1947. 27