Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)

zép- és kisgazdaságok racionális, a modern technika felhasználását lehetővé tevő újjászervezése terén."

31 — szögezték le az MKP 1948. februári gazdaságpolitikai irányelveiben. Ez a dokumentum a földművesszövetkezetekről agrárszövetkezetekként szólt, amikor kimondta: „A földművesszövetkezeti mozgalmat ki kell terjeszteni nemcsak az újgazdákra és szegényparaszti rétegekre, hanem a középparasztságra is, amelyet a szövetkezetek felvirágoztatásának alapján fokozatosan meg kell barátkoztatni a szövetkezeti termelés gondolatával. A beszerzési és értékesítési tevékenységet, amely a legközelebbi időben még a falusi szövetkezeti mozgalom középpontjában fog állni, egyre inkább össze kell kapcsolni a termelés megszervezésével úgy, hogy a mezőgazdasági eszközök és gépek közös használata, valamint a parasztok magántulajdonát képező földek közös megművelése fokozatosan tért hódítson."

32 A kereskedelmi tevékenység tehát ebben a koncepcióban csak a parasztság termelési szükségletei kielégítésének és az általuk termelt termékek értékesítésének erejéig hárult a földművesszövetkezetekre. Az egyéb áruforgalmi feladatok ellátása érdekében a fogyasztási szövetkezetek megerősítését jelölték meg célszerűnek. A földművesszövetkezetek szerepének, jelentőségének további erőteljes növelését irányozta elő az MKP KV Politikai Bizottsága az április 22-én elfogadott szövetkezeti irányelvekben.

33 Ez a dokumentum már nemcsak a beszerzési és értékesítő tevékenység, hanem az egész áruforgalom mezőgazdasági termelésszervezéssel való összekapcsolását jelölte meg feladatnak a falura vonatkozóan. A fogyasztási szövetkezetek fejlesztését már nem tűzte ki célul, sőt kimondta, hogy azokat fokozatosan be kell olvasztani a földművesszövetkezetekbe, vagy fel kell számolni. A koncepció változásának alapja az a helyzetmegítélés volt, amely szerint a szövetkezetek közül „néhány Hangya és Hitelszövetkezet kivételével csupán a felszabadulás után létesült földműves- és népi szövetkezetek igazgatása és vezetése van a dolgozó kisparasztok kezében, miután a régi szövetkezetek többségében a vezetés demokratizálása a felszabadulás után nem történt meg." Az áprilisi szövetkezeti irányelvekben a párt az általános falusi szövetkezetté szervezendő földművesszövetkezeteket az agrártelepülések elsődleges — hosszabb távon egyetlen — szövetkezeti típusává minősítette. Ezt az álláspontot tükrözték az MDP júliusi szövetkezeti konferenciáján felszólaló párt- és állami vezetők megnyilatkozásai is. Ugyanakkor azonban mindkét esetben nagy hangsúlyt kapott a földművesszövetkezetek gazdasági, szervezeti, társadalmi és politikai megerősítése, mint a kitűzött feladatok teljesítésének elengedhetetlen feltétele. A földművesszövetkezetek működésének a szövetkezetpolitikai irányelvek jegyében történő jogi szabályozására 1948 augusztusában került sor, amikor napvilágot látott a 8.000/1948. sz. kormányrendelet.

34 Az új jogszabály a földművesszövetkezetek célját hat pontban foglalta össze, nevezetesen: hogy „tagjainak tulajdonában levő, vagy általuk bérelt ingatlanokon a tervszerű mezőgazdasági termelést elősegítse és irányítsa, 31

MKP-SZDP határozatok 1944-1948. 544. 32 JZ

Uo. 545. 33

Uo. 564-676. 34 Magyar Közlöny Rendeletek Tara. 1948. augusztus 13. 18