Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 - Levéltári Füzetek 5. (Szolnok, 1978)

Az 5+1-es oktatás s egészében a középiskolák előzőekben vázolt egyre jobban jelentkező - és nálunk is érzékelhető - gondjait átfogóan az MSZMP KB 1965. júniusi határozata, majd az Országgyűlés 1965. uovember 11-13-i ülése - moly az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatait vitatta meg - tárta fel. Ilku Pál miniszter elvtárs előadói beszéde fejezi ki azt, hogy mindaz, ami ezekben az években iskolánkban a létszámnöveküdéa, a szakközépiskolák kialakítása, a gyakorlati foglalkozás kiterjesztése terén történt, alapvotően csepp volt a tengerben: »A felszabadulás után a középfokú technikumok megszervezésével jelentős erőfeszítéseket tettünk a gimnáziumok egészségtelen túlsúlyának csökkentésére, ezzel azonban távolról sem oldottuk meg a kérdést. Öt évvel ezelőtt a középiskolai tanulóknak majdnem 70 #-a gimnáziumba járt, és még ma is 60 #-a. Ez az arány még mindig egészségtelen, nemosak a népgazdaság szemszögéből, hanem a társadalmi igényekhez képest is. Egyik legfontosabb teendőnk tehát, hogy egyre emeljük a szakmai oktatást is nyújtó középiskolai-osztályok számát, a gtmnázitimokét pedig csökkentsük. Ez nem kevés nehézséggel jár. A Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanácsok az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy a gimnáziumok ogy részéből szakközépiskolát alakítsanak. Ennek azonban anyagi korlátai vannak. A megoldás mégis csak az, hogy erőteljesebben fejlesszük a szakközépiskolai hálózatot a gimnáziumok rovására." /87/ A miniszteri expozé arról is szól, hogy a gimnáziumot az iskolareformban egységes műveltséget nyújtó iskolává alakították, át. Ez az egységesség azonban korántsem jelenthet valamiféle szellemi uniformist. Ellenkezőleg. Oktatási törvényünk megjelenése óta igen megfontoltan, de jelentős számban alakulnak a tagozatos osztályok. Önkritikusan állapítja meg; azt a fontos és helyes elvi célkitűzésünket, hogy a középiskola a következő évtizedben váljon általánossá, nem mindenben értelmeztük helyesen. Megvalósítását főként a középiskolák nappali tagozatának fejlesztésével véltük elérhetőnek. Az elmúlt 4-5 esztendőben a középiskolai képzés nappali tagozatának fejlesztése olykor erőltetett volt. Gyakran meggyőződésünk ellenére is engedtünk az általános iskolából kikerülő gyerekek növekvő száma miatt jelentkező társadalmi nyomásnak, és a középiskolába túlzott mértékben vettünk fel tanulókat. A végső konklúzió az, hogy az elkövetkezendő években - annak ellenére, hogy az általános iskolából kikerülő gyerekek száma tetemesen növekedni fog - a középiskolák I. osztályéba több gyereket felvenni már nem tudunk.